Bram Stoker

Bram Stoker ír író, aki egész életében színházi emberként dolgozott — és közben megírta a horror műfaj alapkövét. A Drakula az erdélyi gróf története, aki Angliába hajózik új vadászterületet keresni, és akit egy elszánt kis csapat — köztük a vámpírvadászok ősatyja, Van Helsing professzor — próbál megállítani. A regény napló-, levél- és újsághír-részletekből áll össze: a szereplők maguk rakják össze a rémálmot, és az olvasó velük együtt döbben rá, mivel állnak szemben.

Stoker vámpírja lett minden későbbi vámpír mércéje: a mozgóképtől a popkultúráig mindenki az ő grófjából dolgozik — másolva vagy éppen ellene lázadva. Az eredeti regény pedig máig meglepetés azoknak, akik csak a feldolgozásokat ismerik: feszültebb, furcsább és modernebb, mint a híre.

Stoker nagy találmánya a dokumentum-forma: mivel mindent naplókból és levelekből tudunk meg, nincs mindentudó elbeszélő, aki megnyugtatna — az információk töredékesek, a szereplők sokáig nem hisznek a szemüknek, és ez a bizonytalanság félelmetesebb minden szörnyjelenetnél. A regény ereje a lassú szorítás: a látszólag biztonságos viktoriánus világba — távírók, vérátömlesztés, gyorsírás — betör valami ősi és felfoghatatlan. A gróf közben alig szerepel, és pont ettől hatalmas: a hiánya nagyobb árnyékot vet, mint bármelyik jelenete. A gótikus horror alapműve — és ma is működik.