Borbély Szilárd

Az ország keleti peremén nőtt fel, és ez a vidék adta később a prózája anyagát. Irodalomtörténészként a Debreceni Egyetemen tanított, közben verset, drámát, esszét és prózát írt, és fordított is. Költőként a Halotti pompa hozta meg számára a szélesebb ismertséget: a kötet a szülei ellen elkövetett támadás után jelent meg, és keresztény, antik meg haszid hagyományból építkező ciklusokban dolgozza fel a gyászt. A Nincstelenek című regényében a gyerekkora faluját írta meg. József Attila-díjat kapott. Korán meghalt, az életműsorozata azóta posztumusz kötetekkel bővült, köztük a befejezetlenül maradt Kafka fiával.

Neked való, ha nem riadsz vissza a nehéz anyagtól, és érdekel, hogyan lehet a veszteségről pontosan beszélni. Aki a szikár, ismétlődő mondatokat és a hosszú csendeket szereti, itt otthon lesz; aki gyors cselekményt vagy oldott hangulatot keres, jobban jár máshol. A verseihez érdemes felkészülten kezdeni, a Nincstelenek viszont előismeretek nélkül is olvasható.

Visszatérő anyaga a vidéki szegénység, a kirekesztés és a gyász, és ezekhez rendre a vallási hagyomány képeit hívja segítségül: keresztény, antik és zsidó szövegrétegek keverednek nála egymással. Szerkezetileg ciklusokban és ismétlésben gondolkodik, a versei ugyanannak a helyzetnek a variációi, a prózája pedig rövid, tagolt egységekből épül. A hangvétele tárgyilagos, a legsúlyosabb dolgokat is indulat nélkül mondja ki, és ettől lesz erős a hatásuk. Kinek nem való: aki cselekményvezetett, szépen lezárt történetet keres, itt nem talál ilyet, és aki az olvasásban kikapcsolódásra vágyik, annak ez nehéz terep. Tartalmi figyelmeztetés: az életműben végig jelen van a halál és az erőszakos halál ábrázolása, a holokauszt emlékezete, a gyerekkori bántalmazás és a nyomor részletes leírása.