Bartók Imre

Budapesten született magyar író, kritikus és műfordító. Első regénye a Fém; a Virágba borult világvége trilógiában a gondolati prózát a testhorror és az apokaliptikus kaland elemeivel vegyíti. A Jerikó épül az emlékezés és a gyerekkor felé fordul, a Damien egy sakkozó válságát követi. Rilkéről és Paul Celanról is írt tanulmánykötetet, német és angol nyelvű irodalmat fordít, gyerekeknek szóló történeteket is alkot.

Akkor érdemes közeledned hozzá, ha a mondatok különösségét és a bizonytalan értelmezési helyzeteket is keresed egy regényben. A humor nála gyakran a félelemmel érintkezik, a kulturális utalások pedig önálló figyelmet kérnek. Ha megnyugtató magyarázatokat, gyorsan kirajzolódó történetívet vagy visszafogott testi ábrázolást szeretnél, a felnőtteknek szóló regényei megterhelhetnek.

Regényeiben az emlékezet, az alkotás és az önazonosság kérdése gyakran furcsa terekben, elváltozó testekben vagy széteső hétköznapokban jelenik meg. A filozófiai eszmefuttatások mellé szatíra, rémület és váratlan komikum kerül; az önéletrajzi anyagból is kísérletező próza épül. A versértelmező tanulmányok lassú, fogalmi olvasást kívánnak, a gyerekkönyvek iskolai és fantasztikus kalandokat kínálnak. Kinek nem való: ha a műfajok világos elkülönülését várod, vagy nehezen viseled a tartós elbeszélői bizonytalanságot, több könyvével is küzdelmes lehet a találkozás; a testhorror részletes erőszaka külön megterhelést jelenthet.