Barbara Demick

Amerikai újságíró, gazdaságtörténetből végzett a Yale-en, és a pályája nagyrészt külföldi tudósításokból áll: a Philadelphia Inquirer számára a kilencvenes években Kelet-Európából, utána a Közel-Keletről jelentett, később a Los Angeles Times szöuli, majd pekingi irodáját vezette. Első könyve egy szarajevói utca lakóinak életét követte az ostrom alatt, ezt követte az észak-koreai hétköznapokról szóló kötete, majd egy tibeti kisvárosról, illetve egy Kínából Amerikába került, szétválasztott ikerpárról szóló munka. Tudósítói munkájáért George Polk-díjat, észak-koreai könyvéért a brit Samuel Johnson-díjat kapta, és tanított a Princetonon is.

Akkor érdemes belevágni, ha az ismeretterjesztésben a konkrét emberi sorsokat keresed, és szívesen olvasol hosszú riportot, amelyben évekig követett szereplők életén látszik meg egy politikai rendszer működése. Akinek a gyors összefoglalás vagy a fogalmi elemzés áll közelebb, annak Demick lassabb lesz a kelleténél: az ő könyveiben a keret mindig az egyes életekből áll össze, és a nélkülözés, az erőszak meg az elszakított családok részletei sincsenek kímélve.

Demick visszatérő anyaga az, ahogyan egy nagy politikai rendszer egyetlen ember napjaira rátelepszik: mit eszik, kivel beszélhet, mit hallgat titokban, mit mond a gyerekének. Elzárt vagy háborús terepeket választ, Észak-Koreát, Tibetet, az ostrom alatti Szarajevót, és kevés szereplőt követ nagyon hosszan, sokszor évekkel később visszatérve hozzájuk. A hangvétele tárgyilagos, a hatás mégis erős, mert a drámát a tényekre hagyja. Kinek nem való: aki elemző, fogalmi feldolgozást szeretne a térségek politikájáról, annál kevés összefoglalást talál; aki rövid, gyorsan záruló olvasmányra vágyik, annak a több szálon futó riportszerkezet nehézkes lesz. Tartalmi figyelmeztetés: éhezés, halálesetek, kényszermunka, állami erőszak és családok szétszakítása visszatérő eleme a könyveinek.