B. S. Aldrich

Bess Streeter Aldrich nebraskai íróként lett széles körben olvasott, a pályája négy évtizedet fogott át a huszadik század első felében. Regényeket, egy kisregényt, két novelláskötetet és több mint száz rövidprózát, cikket publikált. A férje halála után az írás tartotta fenn a családot: a négy gyereke taníttatását a kötetei és a lapokban megjelent novellái fedezték. Az anyagát jórészt a saját családja emlékezetéből vette, az anyja és a nagyapja telepesélményéből, és a regényei Iowa meg Nebraska betelepítésének korát járják be. Magyarul a Deal család történetének két kötete olvasható; az És lámpást adott kezembe az Úr a Szent István Társulat kiadásában, Ruzitska Mária fordításában jelent meg.

Akkor való neked, ha szeretsz lassan haladó családtörténetet olvasni, amelyben egy élet egésze látszik, és amelyben a munka évei adják a szerkezetet a nagy fordulatok helyett. Ha pergős történetre vagy modern, ironikus elbeszélői hangra vágysz, ezek a regények ráérősebbek és komolyabb regiszterben szólnak; a telepesélet veszteségei — halálesetek, gyász, éhínség, betegség — pedig nyíltan jelen vannak bennük.

Aldrich anyaga a préri betelepítése és az ott felnövő családok néhány nemzedéke. A regényei jellemzően egy asszony élete mentén szerveződnek, és a hosszú időtartam a szerkezet része: a fiatalkori döntés következményeit évtizedekkel később látjuk viszont. Visszatérő tárgyai a föld és a mezőgazdasági munka, a gyerekek iskoláztatása, a hit és a család belső rendje, a karácsony pedig külön is fontos motívuma. A hangja tárgyilagos és részletező, az érzelmi csúcspontokat nem játssza ki hangosan. Kinek nem való: aki pergős, fordulatos történetet keres, mert ezek a regények ráérősen haladnak; aki modern, ironikus elbeszélői hangot szeret, mert a szövegek a maguk korának komoly, érzelmes regiszterében szólnak; és aki friss gyászban óvatosan válogat, mert a halálesetek, a gyász és a betegségek visszatérő elemek.