Andrea Weaver

Magyar írónő, aki angolosan hangzó írói néven publikál. A kétezres években parapszichológiát, majd a kétezertízes években pedagógiát és humán tudományokat tanult, és ez a kettős érdeklődés végig meghatározza a könyveit. Tucatnyi kötete jelent meg a kilencvenes évek közepétől: önálló regények, valamint az Udvarház-sorozat, amelynek részei a kétezerhúszas években követték egymást. Írás mellett önfejlesztő eszközt is készített, amelynek lapjait maga festette, és amelyet műhelymunkákon használ; könyvbemutatóit jellemzően vidéki könyvtárak és független könyvesboltok rendezik.

Akkor érdemes elindulni nála, ha szívesen olvasol olyan szépprózát, amely nyíltan vállalja a spirituális keretet, és amelyben a szereplők sorsán keresztül etikai kérdések fogalmazódnak meg: felelősség, szabadság, tisztesség. A szövegei lassúak és elmélkedők, a hangsúly a gondolatmeneten van. Aki realista lélektani regényt vagy szabályos műfaji sci-fit keres, annak ez a világ idegen marad, és aki az ezoterikát elvi okokból kerüli, jobban jár más szerzővel.

Visszatérő anyaga a belső erő megtalálása, a világ történéseinek rejtett összefüggései, valamint a tettek és következmények lélektani, filozófiai és spirituális láncolata. A történetek gyakran jelképes helyszínen játszódnak — időfolyosók kereszteződésében álló víztorony, vidéki udvarház —, és inkább helyzeteket állítanak föl, mint eseménysorokat pörgetnek. A szerkezet a párbeszédre és a belső monológra épül, a hangvétel meditatív, a tempó lassú. Sorozatot is ír, több kötetben kibontott kerettel. Kinek nem való: aki a spirituális és ezoterikus keretet zavarónak találja, vagy aki gyors tempót, feszes cselekményvezetést és realista lélektani ábrázolást keres; és aki a műfaji sci-fitől következetes időutazás-logikát várna, annak a jelképes kezelés kevés lesz.