Ady Endre

Ady Endre az Új versek megjelenésével egy csapásra kettéosztotta a magyar irodalmat: az egyik fele botrányt kiáltott, a másik felismerte, hogy új korszak kezdődött. Nagyváradi újságíróból lett Párizst járt költő, a Nyugat vezéralakja, Léda majd Csinszka szerelmese - és a világháború éveinek legkétségbeesettebb magyar hangja.

Ady nem könnyű költő, és nem is kell annak hazudni. A verseit szimbólumok szervezik - a Hortobágy, az ugar, az ős Kaján, a fekete zongora -, és aki szó szerint próbálja olvasni, elveszik. A kulcs: hagyni, hogy a versek zenéje és indulata vigyen. A szerelmi lírája máig a legszenvedélyesebb magyar szerelmi költészet - a Léda-versek nem udvarlós, hanem háborús szerelemről szólnak -, a háborús és istenes versei pedig egy összeomló világ dokumentumai. Prózaírónak is jelentős: a novellái a századelő nyersebb, publicisztikus arcát mutatják.

Szimbolista líra a huszadik század elejéről: magyarság-versek, amelyek egyszerre ostorozzák és siratják az országot; szerelmi költészet, amelyben a vágy harc; istenes versek egy hitetlen hívőtől; és háborús líra az összeomlás éveiből. A képei látomásosak, a hangja gőgös és sebzett egyszerre. A novellái és publicisztikája a korszak legélesebb szemű krónikája.