Adrian Goldsworthy
Adrian Goldsworthy a római hadsereg tudósaként ír, ezért a regényeiben és az életrajzaiban egyaránt a katonai gyakorlat és a hatalmi logika kap főszerepet.
7 könyv · 1 sorozat
- történelmi
Mit érdemes olvasni Adrian Goldsworthy-től?
Ha csak egyet olvasnál
CaesarAdrian GoldsworthyA Caesar életrajz mutatja meg leginkább, hogyan gondolkodik: politikai pálya, hadjáratok és a köztársaság válsága egy kötetben.
Ha a regényes oldala érdekel
Ha egyetlen csatát elemeznél végig
Ha a hatalom és a magánélet találkozása vonz
Ki ő?
Adrian Goldsworthy walesi születésű brit történész, aki Oxfordban a római hadseregről írta doktori dolgozatát, és pályáját ókortörténeti szakkönyvekkel kezdte. Caesarról, Antoniusról és Kleopátráról, a cannaei csatáról és a római hadsereg egészéről írt munkái magyarul is olvashatók. A tudományos munka mellett a kétezertízes évektől regényeket ír: egy napóleoni háborús sorozatot, majd a Britannia határvidékén játszódó Vindolanda-könyveket, amelyekből A győzelem városa trilógia jutott el a magyar olvasókhoz. Történelmi dokumentumfilmek szakértőjeként is dolgozik.
Neki való olvasót az köti le, akit a rómaiakról szóló történetben a hadműveletek, az ellátás, a fegyelem és a határvidéki politika legalább annyira érdekel, mint a szereplők sorsa. A regényei egy hivatásos történész pontosságával épülnek, ezért a részletek gazdagsága vonzza vagy fárasztja az olvasót. Akinek a fő élmény a romantikus szál vagy a gyors, filmszerű akció, az kevésbé talál benne kapaszkodót.
Milyen könyveket ír?
- történelmi
Goldsworthy két műfajban dolgozik ugyanabból az anyagból. Az ismeretterjesztő könyvei politikai és katonai életrajzok, illetve hadtörténeti összefoglalók, amelyek forráskritikával, térképszerű áttekintéssel és a hadseregek működésének leírásával haladnak. A regényei a római helyőrségek világát mutatják belülről: egy erőd mindennapjait, a helyi törzsekkel való viszonyt, a parancsnokok közötti feszültséget és a csatákat, amelyeket a szerző a szakértelmével ír meg. A hangvétel visszafogott és tényközpontú, a humor szűkszavú. Kinek nem való: aki a történelmi regénytől erős érzelmi drámát vagy szerelmi szálat vár; aki a szakkönyvekben rövid, lényegre törő összefoglalót keres a részletes forráselemzés helyett; aki kerüli a csataleírásokat, mert az ütközetek és sebesülések itt a történet természetes részei.