Az ördög sarkantyúja
klasszikus
Charles Strickland londoni tőzsdeügynök váratlanul elhagyja családját, hogy festeni kezdjen, és ettől fogva minden emberi köteléket saját alkotói megszállottságának rendel alá. Párizsi nyomor, baráti árulás és tahiti elszigeteltség kíséri útját, amelyet egy ismerős elbeszélő próbál megérteni. Hidegen ironikus művészregény tehetségről, önzésről, vágyból születő kegyetlenségről és a műért feláldozott életekről.
Miért érdemes?
Charles Strickland feladja londoni életét, hogy festeni kezdjen, és a környezete alig talál fogódzót ehhez a döntéshez. Az ördög sarkantyúja az alkotásvágyat kényelmetlen emberi viszonyok között mutatja meg. Már a kiindulás arra késztet, hogy külön mérlegeld a vállalt szabadságot és azt a terhet, amelyet a távozó férfi másokra hagy. Az elbeszélő személyesen is találkozik Stricklanddel, de a róla kialakuló képet későbbi értesülések is formálják. Ettől a történetnek nyomozásszerű kíváncsisága van: egy emberből mindig csak részleteket látsz, és az összerakott portréban is marad valami hozzáférhetetlen. A közvetítő hang megjegyzései éppúgy alakítják az ítéletedet, mint az elmondott események. Maugham világos jelenetekkel és csípős társasági megfigyelésekkel dolgozik. A londoni ismeretségektől Párizson át Tahitiig változó környezet új oldalról világítja meg a festő következetlenségeit és elszántságát. A könnyen követhető mesélés különös súrlódásba kerül a főalak durvaságával: gördülékenyen haladsz egy olyan ember mellett, akitől közben távolodnál. A Gauguin életéből merítő regényt önálló fikcióként érdemes olvasnod. A művészet értéke és az alkotó felelőssége körül nyitott vitát teremt, amelyben a nőalakok bemutatása és az elbeszélő fölényes kijelentései is ellenállást kelthetnek. Akkor működhet számodra, ha az alkotói megszállottság vonzását a pusztító következményeivel együtt szeretnéd mérlegelni.
Kinek való?
Neked való, ha foglalkoztat, hogyan viszonyul egymáshoz egy mű létrehozása és az alkotó emberi magatartása. Kedvelheted a személyes megfigyelésekből építkező portrét, a fanyar elbeszélést, és azt, hogy a központi figurával való rokonszenv korántsem magától értetődő.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha hiteles Gauguin-életrajzot vagy bátorító pályaváltástörténetet keresel. A szereplők kegyetlensége, a nőket érintő lekezelő megállapítások és a kapcsolatok sérülése hangsúlyos; a festészeti technikák részletes bemutatása kevésbé.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek