VI. Henrik I.

Miért érdemes?

A nyitó temetésen még a halott király nagyságát idézik, de már érkeznek a hírek a franciaországi veszteségekről. A gyászszertartás és a sürgető katonai jelentések találkozása az egész darab helyzetét kijelöli: az örökölt tekintély tovább él a beszédekben, miközben gyakorlati ereje fogy. A fiatal Henrik körül mások döntenek, vetélkednek és intézkednek. Érdemes azt figyelned, mennyire különbözik a királyság ünnepélyes önképe attól, amire vezetői együttesen képesek.

Talbot alakján keresztül a hadjárat személyes kötelességgé válik. Hírneve, bátorsága és a fiához fűződő kapcsolata olyan katonai eszményt képvisel, amelynek a saját oldala sem tud megfelelni. York és Somerset egymásra hárítja a segítség elmaradását, a következményeket azonban mások viselik a csatában. A jelenetek éppen az egymás mellé helyezéstől erősek: az egyik helyszínen sérelmeket számolnak, a másikon emberéletek fogynak. A mulasztás így ugyanolyan pusztító cselekedetté válik, mint a fegyverhasználat.

A franciák oldalán Jeanne d’Arc feltűnése megváltoztatja a küzdelem menetét, ábrázolását azonban az angol ellenfél nézőpontja és ellenséges előítéletei alakítják. A darab természetfeletti elemekkel és megalázó vádakkal is dolgozik, ezért ezt az alakot ne tekintsd hiteles életrajzi portrénak. Olvasóként azt is vizsgálhatod, hogyan gyárt a háborús történet hőst a saját katonájából és fenyegető jelképet az ellenfélből. Ez a különbség a szöveg politikai indulatát is láthatóvá teszi.

A fehér és vörös rózsa körüli választás szinte játékos gesztussal ad alakot a későbbi pártharcoknak. A főúri vitákból fokozatosan egész közösségeket rendező hűségek lesznek, miközben a király békítési kísérletei kevésnek bizonyulnak. Az első rész lezárása új házassági és hatalmi terveket készít elő, így a teljes ívhez folytasd a másodikkal, majd a harmadikkal. A sok helyszínt mozgató nyitány a csaták mellett arról szól, milyen döntések teszik elkerülhetetlenné a vereséget.