Titus Andronicus

Miért érdemes?

A hazatérő hadvezér a római szokásra hivatkozva hoz olyan döntést, amelyet a fogoly anya személyes borzalomként él át. A nyitányban ezért rögtön összeütközik a közösség által elfogadott szertartás és az egyetlen ember életéért elmondott könyörgés. A történet innen építi fel a megtorlások láncát. A civilizáltnak tekintett rend már az első jelenetekben erőszakot követel, így a későbbi kegyetlenséget sem lehet egyszerűen kívülről érkező romlásként értelmezni.

Tamora helyzetének megfordulása hozzáférést ad a hatalomhoz, de az elszenvedett veszteség tovább dolgozik benne. Aaron cselszövései közben a bizonyítékokat és a családi ragaszkodást is eszközzé alakítják. Egy mentésnek látszó ajánlat újabb sérülést okoz, a törvényes eljárás pedig ártatlanokat pusztít el. A darab erős nyugtalanságát az adja, hogy azok a formák, amelyekhez védelemért lehetne fordulni, rendre a támadás részévé válnak. A szereplőknek egyre kevesebb biztonságos megszólalási helyük marad.

Lavinia sorsa különösen súlyos, mert támadói a történtek elmondásának lehetőségét is el akarják venni tőle. A felismeréshez mozdulatokra, írásra és egy másik történet felidézésére van szükség. Ezekben a jelenetekben a nyelv testi feltételei válnak láthatóvá: a családnak meg kell tanulnia olvasni azt, amit a megszokott beszéd már nem közvetíthet. Érdemes a borzalom mellett ezt a figyelmi munkát is követned, mert a szereplő így képes visszajuttatni saját tudását másokhoz.

A végjáték olyan túlzásig viszi a bosszú logikáját, ahol a rettenethez groteszk színházi hatás társul. Az olvasási nehézség jelentős része ebből a hangkeverésből fakad: a forma látványos, a megmutatott szenvedés mégis nagyon súlyos. Akkor lehet értelme ezt a darabot választanod, ha tudatosan keresed a bosszúdráma szélsőségeit, és a közösségi szokások meg az egyéni kegyetlenség kapcsolatát vizsgálnád. Szexuális erőszakra, csonkításra és kannibalizmusra is számíts.