Virágot Algernonnak

Miért érdemes?

Charlie Gordon harminckét éves, egy pékségben dolgozik, és esti iskolába jár, mert mindennél jobban szeretne okos lenni. Amikor kiválasztják egy kísérleti agyműtétre — amelyet előtte csak Algernonon, a fehér egéren hajtottak végre —, Charlie boldogan vállalja. A műtét sikerül. És innentől kezdődik a huszadik század egyik legmegrázóbb története arról, hogy mit ér az értelem — és mit a boldogság.

A regény formája önmagában bravúr: Charlie fejlődési naplóit olvassuk, és a szöveg együtt változik az elméjével — az első bejegyzések botladozó helyesírása és egyszerű mondatai lassan kicsiszolódnak, majd ragyogó, összetett prózává érnek. Az olvasó a szöveg bőrén érzi, mi történik Charlie fejében: kevés könyv létezik, ahol a forma ennyire maga a történet.

És ahogy nő az értelme, úgy nő a fájdalom is: Charlie visszamenőleg érti meg a jeleneteket, amelyeket átélt — hogy akiket barátainak hitt, kinevették; hogy a jóindulat mögött néha lenézés lakott. A könyv legélesebb kérdése emberi a tudományos helyett: okosabbnak lenni annyi-e, mint boldogabbnak lenni? Közben pedig ott fut Algernon, az egér, aki ugyanezt az utat előtte járja — és akit Charlie egyre szorongóbb figyelemmel követ.

Sci-fiként szokás emlegetni, de valójában lélektani dráma egyetlen fantasztikus feltevéssel — aki idegenkedik a zsánertől, itt bizonyítékot kap, mire képes. Rövid, gyorsan olvasható, és a hírneve jogos: azon kevés könyvek egyike, amelyeknél a felnőtt olvasók is elismerik, hogy sírtak. A cím jelentése — miért kap virágot egy egér — a könyv végére telik meg tartalommal, és onnantól végleg megmarad: a világirodalom egyik legpontosabban megválasztott címe.