Verity
- Műfaj
- thriller
Lowen elvállalja egy sérült írónő sorozatának befejezését, és a dolgozószobában rátalál egy önéletrajzi kéziratra. Colleen Hoover pszichológiai thrillere két szövegből épül: az egyik a jelen, a másik egy vallomásnak szánt kézirat, amelynek minden mondata megkérdőjelezi az előzőt. Feszült, kellemetlen, letehetetlen könyv, amely a végén még egyszer átrendezi, amit addig gondoltál. Gyerekek halála, bántalmazás és nyílt erotika is előfordul benne, kizárólag felnőtteknek.
Miért érdemes?
Lowen Ashleigh élete mélypontján áll, amikor egy manhattani utcasarkon szemtanúja lesz egy halálos balesetnek — a vér a blúzára fröccsen, egy idegen férfi pedig ingét adja rá, hogy legyen miben bemennie a kiadóhoz. Fél órával később ugyanez a férfi ül vele szemben a tárgyalóban. Jeremy Crawford felesége, a sikeres sorozatíró Verity Crawford egy baleset óta képtelen dolgozni, a szerződésben viszont ott áll még három kötet. Az ajánlat: fejezze be őket Lowen. A jegyzetekhez azonban be kell költöznie a család házába — és a dolgozószoba káoszában rátalál egy kéziratra, amely vallomásként olvasható, regény helyett.
Innentől a könyv két szöveget futtat egymás mellett: a jelen szálát, ahol Lowen a házban lakik az összetört férj és a néma, ápolásra szoruló feleség mellett, és a kézirat fejezeteit, amelyekben Verity hűvös, tárgyilagos hangon írja le a saját házasságát, a terhességeit és az anyaságát. Ez utóbbi a könyv igazi motorja: olyan mondatok kerülnek papírra a gyerekvállalásról és a féltékenységről, amelyeket a kultúránk nem enged kimondani. Az olvasás attól válik kellemetlenné, hogy néhol érteni véljük a szereplőt, a horrorelemeken messze túl.
A szerkezet közben végig egyetlen kérdést tart életben: mennyi igaz abból, amit olvasunk? A vallomás lehet őszinte önleleplezés, lehet írói gyakorlat, és lehet fegyver is — Lowen pedig pontosan annyit lát a házból, amennyit a saját félelmei megengednek. Ház-thriller, természetfeletti nélkül: három ember, néhány szoba, egy ápolónő és egy szöveg, amit nem lett volna szabad elolvasni.
Colleen Hoover itt egészen más regisztert használ, mint amit a Velünk véget ér vagy a Layla olvasói megszoktak: a romantikus szál megvan, de eszközzé válik, a hangnem pedig végig szorongató. A könyv záró mozdulata pedig egyszerre kap gyomorszájon és fordítja meg az addig olvasottakat — hogy pontosan hogyan, erről itt egy szót sem árulunk el. Épp ezért ideális könyvklub-választás: a befejezés kétféle olvasata között órákig lehet vitatkozni, és mindkét oldalnak vannak érvei.
Kinek való?
Neked való, ha szereted, ha egy könyv kényelmetlenné tesz, és nem oldja fel a feszültséget a végén sem. Ha a megbízhatatlan elbeszélő a kedvenc játékod, itt a műfaj egyik legletisztultabb példáját kapod: minden információd egyetlen szereplő szűrőjén át érkezik. Ha a szerzőt eddig érzelmes románcokból ismerted, ez a könyv mutatja meg, mit tud a sötétebb oldalán. És ha van kivel utána beszélgetni róla, kifejezetten így érdemes olvasni — kevés kortárs regény robbantott ki ennyi vitát a záró oldalain.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha érzékenyen érint a gyerekek halála vagy a bántalmazó kapcsolat ábrázolása: mindkettő nyíltan és részletesen jelen van. Kisgyerekes szülőként vagy friss gyász után érdemes időzíteni az olvasást — az anyasággal kapcsolatos fejezetek szándékosan tabudöntögetők. A könyvben több explicit erotikus jelenet is van, kizárólag felnőtt olvasóknak szól. Ha pedig azt szereted, ha egy thriller a végén rendet tesz és minden kérdésre válaszol, itt csalódni fogsz: a befejezés vitára van kihegyezve, sokan manipulatívnak is érzik.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek