Ugly Love – Csúf szerelem

Miért érdemes?

Tate San Franciscóba költözik a bátyjához, és az első este a lakás ajtaja előtt talál rá a szomszédra: egy pilótára, aki részegen fekszik a folyosón, és aki másnap egyetlen mondattal intézi el a történteket. A vonzalom azonnali és kölcsönös, a férfi feltétele viszont kemény: soha ne kérdezz a múltamról, és soha ne várj tőlem jövőt. Tate elfogadja, mert azt hiszi, ez így kényelmes lesz.

A könyv két idősíkon fut. A jelen szálán ez a szabályokra épülő viszony halad a maga útján, a másikon pedig a férfi hat évvel korábbi élete bomlik ki, rövid, szaggatott, verssorszerűen tördelt fejezetekben. Ez a formai megoldás a regény legjobb ötlete: a múlt szála szűkszavú és fojtott, mintha a szereplő csak annyit engedne ki magából, amennyit elbír.

Ami ettől működik, az az együttérzés. A könyv felmentés nélkül is megérteti, hogy a férfi hallgatása védekezésből fakad, hatalmi játék helyett; és a nőt sem ítéli el azért, mert belemegy egy nyilvánvalóan igazságtalan alkuba. A szerző itt is azt csinálja, amiben a legjobb: hétköznapi emberek rossz döntéseit mutatja meg belülről, ítélkezés nélkül.

Ez a szerző egyik legismertebb és legkeményebb könyve — a Velünk véget érhez hasonlóan a borító sokkal könnyedebbet ígér, mint amit a szöveg ad. Aki a Verity feszültségét szerette, itt egészen mást kap: ott a bizonytalanság volt a cél, itt a gyász. Nem az a könyv, amit nyaraláshoz ajánlunk; inkább olyan estére való, amikor bírod, hogy megvisel valami — és jó, ha van kivel beszélni róla utána. Hozzátartozik a képhez, hogy a szerzőt épp ezért éri a legtöbb bírálat is: a nehéz témákat érzelmileg nagyon hatásosan, de irodalmilag egyszerű eszközökkel dolgozza fel, és sokan vitatják, hogy a romantikus csomagolás illik-e hozzájuk.