Nagyonkék
klasszikus
Toni Morrison első regényében Pecola Breedlove az ohiói Lorainben él, és úgy hiszi, a kék szem szépséget, szeretetet és védelmet adna neki. Claudia és Frieda MacTeer nézőpontja, valamint Pecola szüleinek múltja fokozatosan rajzolja ki azt a családi és közösségi közeget, amely a fehér babák és filmsztárok külsejét teszi mércévé. Az évszakokra tagolt regény egy elmaradó bársonyvirág-virágzással keretezi a gyermek vágyát és a körülötte felhalmozódó erőszakot.
Miért érdemes?
Azért érdemes olvasni, mert Morrison a szépségideál rombolását a konkrétumokban mutatja meg: hogyan épül be egy gyermek önképébe a babák színe, a mozivászon arca, egy boltos tekintete és a család szégyene. Claudia ellenálló hangja fontos ellenpontot ad Pecola vágyának, a Dick és Jane-szöveg szétesése pedig formailag is érzékelteti a példaként kínált családkép hazugságát. A regény különös ereje abban áll, hogy az erőszak következményeit közösségi felelősségként láttatja, miközben egyik szereplőt sem egyszerűsíti jellé.
Kinek való?
Neked való, ha vállalod a súlyos témákat, érdekel a gyermeki nézőpont és a közösségi előítéletek kapcsolata, valamint szereted a több hangból összeálló lélektani regényeket.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha most kerülnéd a gyermekbántalmazás, a családon belüli erőszak és a szexuális erőszak témáját, vagy könnyű, feloldó olvasmányt keresel.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek