A száműzött

Miért érdemes?

Sigwulf száműzöttként érkezik a frank udvarba, ezért kezdettől kettős helyzetben van: előkelő származása használhatóvá, támasz nélküli állapota kiszolgáltatottá teszi. Alcuin olyan megbízást ad neki, amelyhez nyelvtudás, diszkréció és gyors helyzetfelismerés kell. A prófétai kézirat keresése így rögtön udvari nyomozássá válik. Az udvar szertartásai és rangkülönbségei gyakorlati akadályt jelentenek: a nyomozó csak közvetítőkön keresztül juthat bizonyos emberekhez vagy iratokhoz. A frank birodalom itt soknyelvű és mozgásban lévő világ. Egyházi tudósok, katonák, követek és trónközeli családok ugyanazokat a híreket eltérő célokra használják. Sigwulf kívülállóként észreveheti a köztük lévő repedéseket, ugyanakkor nehezen méri fel, melyik pártfogás meddig tart. A főhős múltja egyszerre ad neki nevet és teszi gyanússá, ezért minden szövetsége ideiglenes marad, amíg hasznos információt tud szolgáltatni. A könyv álom- és látomásmotívuma nem oldja fel a rejtélyt egyszerű jóslattal. A kézirat értelmezése politikai tett, mert aki birtokolja, befolyásolhatja az uralkodó döntéseit. A gyilkosságok és eltűnések ezért mindig az információ útját is jelzik, Sigwulf feladata pedig az, hogy a szöveg és a tett közötti kapcsolatot megtalálja. A rejtély ereje abból fakad, hogy egy szöveg hitelessége önmagában kevés; az számít, ki olvassa, kinek továbbítja és milyen döntést akar vele igazolni. Sorozatnyitóként önálló nyomozást kínál, és megteremti Sigwulf udvari szerepét. A folytatásban már diplomáciai küldetésre indulhat, de itt tanulja meg, hogyan működik Nagy Károly környezete. Azoknak érdekes belépő, akik a kora középkori kalandban a kéziratok, a követjárás és a személyes lojalitás súlyát is keresik. A feladat végére Sigwulf pozíciót szerez, de biztonságot nem, így a következő küldetés természetes következménye az udvarban kialakított szerepének.