A vonal alatt
Egy vidéki hírlapíró az újság szerkesztőségéből nézi a Tiszát, és a rosszkedvéből máris történet kerekedik a világ dolgairól. A rövid tárcákban a napi munka, a találkozások és az író önmagáról szőtt képzelgései férnek össze. A bensőséges hangot önirónia kíséri, a hétköznapi tapasztalatból pedig váratlan gondolat vagy mese sarjad. Olyan olvasásra hív, amelyben egy apró gesztusnak is jut hely, és az elbeszélő saját fontosságán is nevethetsz.
Miért érdemes?
A hírlapíró kedve rögtön átszínezi a világot. Ugyanaz a folyó tűnhet szürkének és jelentéktelennek, majd a fény változásával más arcát mutathatja. Ebből az apró megfigyelésből a teremtésről és a saját létezéséről való töprengés lesz. A nyitó tárca így gyorsan megmutatja, milyen messzire juthatsz egy szerkesztőségi ablak mellől. Az elbeszélő a saját hivatását is játékba hozza. A címadó írásban a tárca helyéről beszél, a lapot elválasztó vonalból pedig képzeletbeli határ lesz, amely alá az ember esendő dolgai kerülnek. A komoly önértelmezéshez rögtön hozzátársul a hírlapíró kisszerűsége és a szerkesztőségi élet komikuma, ettől a beszéd közvetlen marad. A meghittségnek súlya és árnyéka is van ezekben a megszólalásokban. Egy vendéglátó gesztus vagy a hétköznapi társaság közelsége a rosszkedvvel és a halál képzetével kerül szembe. Olvasáskor a hangváltásokra is figyelj: az elbeszélő képes felnagyítani saját baját, aztán a körülötte zajló életre terelni a figyelmet, ahol újabb történetet talál. A rövid írásokat külön-külön is előveheted, és érdemes hallgatnod a sokszor beszédszerűen továbbfűzött mondatokat. A kicsi eseményekből növő képzelethez jó társ az önirónia: közel engedi a hírlapírót, közben teret hagy, hogy kívülről is lásd. Ha az újságírás személyes, mesélő oldalára vagy kíváncsi, már a nyitó darabokban rátalálhatsz erre a kettős közelségre.
Kinek való?
Neked való, ha egy hanghoz szívesen térsz vissza több rövid íráson át, és a napi élet apróságaiban is keresed az elmesélhetőt. A hírlapíró komikus önszemléletét és a rosszkedvből kibomló képzeletet együtt érdemes fogadnod, akár egy-egy tárcára megállva.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha összefüggő regénycselekményt vagy tárgyilagos tudósítást vársz. A mesélő önmagát is szereppé alakítja, elkalandozó beszéde pedig szomorúsággal vegyül; a halál és az öngyilkosság gondolata a nyitó tárcákban is felbukkan.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek