VII. Olivér
Olivér, Alturia királya maga készíti elő a saját trónfosztását, hogy végre szabadon élhessen. Velencébe jutva szélhámosok közé keveredik, és olyan feladatot kap tőlük, amelyre különösen alkalmasnak látszik: el kell játszania Alturia egykori uralkodóját. Az ország borára és szardíniájára pályázó üzletember közben tovább szövi terveit. Az álruhák és félreértések vígjátékában az önmagunk elől való menekülés is mulatság tárgya lesz.
Miért érdemes?
A személycsere itt szokatlan irányt vesz: a hős saját korábbi szerepét próbálja kívülről elsajátítani. Ettől a komédia minden megszólalásában ott bujkál az önismeret kérdése. Az olvasó többet tud a szereplők egy részénél, így egy magabiztos tanács vagy ügyesen előadott hazugság is kettős értelmet kaphat. A jól időzített leleplezések fenntartják a játék mozgását. A kitalált állam gazdasági gondjai szándékosan kisszerű, kézzelfogható ügyekben mutatkoznak meg. A monarchia ünnepélyes díszletei mellett kereskedelmi alkuk zajlanak, a rang pedig viselőjének esetleges szokásait takarja. Ez a könnyed politikai szatíra személyes komédiává szűkül, amikor a tekintély mögül előlép a bizonytalan ember. A mellékalakok különcségei tovább lazítják az udvari rendet. A velencei kalandoknak van színpadi lendületük: egymásra épülő helyzetek és szerepjátékok viszik előre őket. A humorhoz műveltség és finom önirónia társul, de a szöveg ritkán időzik el hosszas magyarázatokon. Az átverés mesterei a játék szépségét is élvezik, ezért az olvasás öröme részben annak megfigyeléséből fakad, hogyan készül és mikor kezd önálló életet élni egy jól megtervezett alakítás. Az Utas és holdvilág mellé téve felismerhető az örökölt életformából kilépő ember motívuma, itt azonban derűsebb hangon szólal meg. A szabadságvágy mellett fokozatosan a felelősség igénye is helyet kap. A mesei megoldások elfogadásához szükség van némi játékos engedékenységre; cserébe az identitás nehéz kérdései könnyű beszélgetések és komikus jelenetek közben válnak személyessé.
Kinek való?
Neked való, ha kedveled az álruhás komédiákat, és szívesen figyeled, hogyan billen át a szerepjáték önismereti próbába. A velencei hangulat, a finom társadalmi gúny és a művelt, könnyed humor együtt adja az olvasás örömét.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha lélektani realizmust és szigorúan valószerű fordulatokat vársz minden regénytől. A mesés egybeesések, a játékos állammodell és a bohózat felé hajló helyzetek elfogadásához itt tudatosan el kell engedni néhány ilyen elvárást.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek