Utas és holdvilág
klasszikus
Szerb Antal regénye a magyar irodalom leghíresebb szökése. Mihály nászúton van Olaszországban, és egy hajnalon, egy vidéki állomáson egyszerűen nem száll vissza a vonatra, amelyen a felesége utazik; nem tervezte, nem is érti igazán, csak megy tovább, egyre mélyebbre Itáliába és a saját múltjába. A saját kamaszkora hívja vissza: az Ulpius-testvérek, Éva és Tamás emléke, a budapesti bérházi színjátékok, a halállal kacérkodó játékok, az az intenzitás, amelyhez képest a rendes polgári élet szürke másolatnak tűnik. Körülötte Itália sikátorai, kolostorai és éjszakai processziói, amelyekben a táj kísértésként működik, és esszéisztikus kitérők vallástörténetről, halálkultuszról és zarándokokról. Öniróniával átszőtt, könnyed hangú regény nosztalgiáról, vágyról és arról, hogy a felnőtt élet küszöbén az embert utoléri mindaz, amit fiatalon nem élt végig.
Miért érdemes?
Mihály nászúton van Olaszországban — és egy hajnalon, egy vidéki állomáson egyszerűen nem száll vissza a vonatra, amelyen a felesége utazik. Nem tervezte, nem is érti igazán; csak megy tovább, egyre mélyebbre Itáliába és a saját múltjába. A magyar irodalom leghíresebb szökése ez — és a legszebb regény arról, hogy a felnőtt élet küszöbén az embert utoléri mindaz, amit fiatalon nem élt végig.
Mert Mihályt a saját kamaszkora hívja vissza, sosem egy másik nő: az Ulpius-testvérek, Éva és Tamás emléke — a budapesti bérházi színjátékok, a halállal kacérkodó játékok, az az intenzitás, amihez képest a rendes polgári élet szürke másolatnak tűnik. Szerb Antal úgy ír nosztalgiáról, vágyról és halálvonzalomról, hogy közben egyetlen pillanatra sem válik nehézkessé: a regény minden oldalán ott a jellegzetes, öniróniával átszőtt könnyedség.
És ott Itália — sikátorok, kolostorok, éjszakai processziók: a magyar irodalom legjobb olasz könyve, amelyben a táj kísértésként működik, díszlet helyett. Szerb műveltsége lenyűgöző, de sosem tolakodó: az esszéisztikus kitérők — vallástörténetről, halálkultuszról, zarándokokról — észrevétlenül simulnak a történetbe, és attól lesz az egész több, mint egy házassági válság krónikája.
Olvasni pedig öröm: szellemes, idézhető mondatok, gyors fejezetek, folyamatos finom humor a legsúlyosabb témák fölött is. Nemzedékek kultuszkönyve — az a fajta regény, amelyet húszévesen a kaland, negyvenévesen a felismerés miatt olvas újra az ember, és mindkétszer igaza van. Külön ajándék, hogy Szerb Antal irodalomtörténészként is zseni volt: a regényben minden műveltséganyag élményből jön, lexikon helyett — és a könyv szeretete a magyar olvasók közt nemzedékről nemzedékre öröklődik, mint egy jó titok.
Kinek való?
Neked való, ha Olaszországba készülsz vagy visszavágysz — kevés könyv adja át ennyire a hely szellemét, és útitársnak is tökéletes. Ha szereted az okos, ironikus, mégis mély prózát — a magyar irodalom egyik legkellemesebb hangját kapod. És ha ismerős az érzés, hogy a rendezett élet mellett néha megszólal a régi, vadabb önmagad, ez a könyv pontosan erről beszél, ítélkezés nélkül. Nyári olvasmánynak különösen jó: az itáliai hőség, az éjszakai városok és a csavargás hangulata a legjobban augusztusban szólal meg.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha erős cselekményt vársz: Mihály végig sodródik a cselekvés helyett — a passzivitása a könyv témája, de türelmet kér. Az esszéisztikus kitérők erősen megosztóak: aki csak a történetre kíváncsi, annak alaposan lassítanak. És a regény kérdései — megfelelés, kitörés, a múlt vonzása — a harmincas-negyvenes éveiben járó olvasónak szólnak a legélesebben; kamaszkorban még inkább csak szép, mint húsba vágó.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek