Ókút
életrajz
Szabó Magda 1970-es önéletrajzi regényében a gyermekkor debreceni helyszíneit idézi fel: a házuk udvarán lévő betemett ókutat, amelyhez tilos volt közelíteni, és amely mégis vonzotta. A könyv az első tíz életév világa: a szülők védelme, a felnőttek titkos félelme, a gyermekszemmel látott polgári Debrecen. Személyes és mégis mindenki számára ismerős visszaemlékezés a biztonságos gyermekkorról — és arról, hogyan vész el az az egyszer elveszített biztonság.
Miért érdemes?
Az Ókút egy olyan visszaemlékezés, amelyből a gyermekkori emlékezés sajátos logikája — a tilalmak vonzása, a szülők fé-lelmei, a látomás és a valóság közti határ hiánya — irodalmi pontossággal van rekonstruálva. Szabó Magda nem romantizálja a múltat: a szülők megvédenek, de nem mindentől. Az utolsó sorok — amelyek a macska haláláról szólnak, és arról, hogy már nincs senki, aki retteghetne értük — az életmű egyik leghalkabb és legfájdalmasabb pillanata.
Kinek való?
Neked való, ha szereted a gyermekkori visszaemlékezés műfaját, és szívesen olvasol arról, hogyan formálja a korai évek világa egy írót. Jó választás akkor is, ha érdekel a huszadik századi debreceni polgári élet és Szabó Magda pályakezdése.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha Szabó Magda cselekményes regényeit szereted — az Ókút lassabb és töredékesebb, inkább vallomás, mint elbeszélés. Az Az ajtó vagy az Abigél után érdemes olvasni, nem előttük.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek