Molloy
klasszikus
Sorozat: A trilógia, 1. kötet
Samuel Beckett trilógiájának nyitókötetében két első személyű beszámoló felel egymásnak. Molloy anyját keresi: biciklin, majd mankóval halad, a tengerparton kavicsokat oszt el a zsebei között, végül az erdőben kúszik tovább. Jacques Morant egy megbízó küldi Molloy felkutatására, fiát is magával viszi, ám útja során elveszíti korábbi fegyelmét és testi biztonságát. A nyomozás lassan két hasonló széteséstörténetté alakul.
Miért érdemes?
Molloy elbeszélése egy bizonytalan emlékezetű ember fejébe vezet: az anyját keresi, miközben saját útjáról sem tud megbízható rendben számot adni. Utána egy másik hang, az ő felkutatásával megbízott Moran veszi át a szót. A két nagy rész egymás mellé állítása már önmagában kérdéssé teszi, mennyire ismerhető meg valaki egy róla szóló beszámolóból. Beckettnél egy mozdulat, egy tárgy vagy egy testi szükséglet aránytalanul hosszú gondolatmenetet indíthat el. A mondatok pontosítanak, visszavonnak, újrakezdenek; Molloy szövegének hosszan áradó tömbje kevés kapaszkodót ad. Az olvasás öröme abból is eredhet, hogy észreveszed, miként csúszik ki az elbeszélő kezéből az éppen megteremtett bizonyosság. A testi romlás, a magány és az egymás fölötti uralom nyers közelségbe kerül. Ugyanakkor a részletek makacs méricskélésében és a gondolatok önellentmondásaiban különös komikum működik. Moran rendre törekvő hangja másféle feszültséget kelt, mint Molloy kóborló beszéde, így a második részben az első olvasásakor kialakult benyomásaid is új helyzetbe kerülnek. A Molloy Beckett regénytrilógiájának nyitódarabja, amely önmagában is komoly figyelmi próba. Akkor lehet termékeny találkozás, ha elbírod, hogy a keresés célja és a szereplők azonossága körül bizonytalanság maradjon. A szöveg apró nyelvi fordulataiban kell haladnod: a megértés kudarca, az emberi test terhe és a beszéd folytatásának kényszere egyszerre válik olvasási tapasztalattá.
Kinek való?
Neked való, ha érdekel, mit tesz a regényformával egy folyton önmagát korrigáló hang, és tudsz nevetni a kínos, testi vagy logikai képtelenségeken. A tömörödő szövegtömbökben is szívesen időzöl, és nem igényelsz biztos választ minden személyazonossági kérdésre.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a nyomozás ígérete miatt egyértelmű megfejtést vársz, vagy fontos a könnyen követhető időrend. A testi leépülés részletei, a durvaság, a családi alávetettség és a hosszan ismétlődő gondolatmenetek kifejezetten megterhelőek lehetnek.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek