A játszma vége
dráma
Samuel Beckett darabjában Hamm vakon és mozgásképtelenül ül egy zárt helyiség közepén; szolgája, Clov járni tud, leülni nem, és újra meg újra azzal fenyegetőzik, hogy elmegy. A fal mellett két kuka rejti Hamm szüleit, Nagget és Nellt, a magas ablakokon túl pedig alig maradt jele az életnek. A szereplők történeteket, sértéseket és napi mozdulatsorokat ismételnek, miközben azt próbálják eldönteni, véget ért-e már odakint a világ, és befejezhető-e közöttük a játszma.
Miért érdemes?
A darab azért marad erős olvasmány, mert minden tárgyat és mozdulatot viszonnyá alakít. Hamm széke a hatalom és a tehetetlenség egyszerre, Clov létrája a külvilág ellenőrzésének eszköze, Nagg és Nell kukái pedig a családi múlt kényelmetlen jelenlétét teszik láthatóvá. A párbeszédek kegyetlenségét pontos komikus időzítés ellenpontozza, ezért a függés nem elvont gondolatként jelenik meg. A lezárás különösen termékeny: Clov indulásra készen áll, Hamm folytatja rítusát, az olvasónak pedig a mozdulatlanság és a szakítás között kell mérlegelnie.
Kinek való?
Neked való, ha érdekel a zárt térre épülő lélektani és színpadi feszültség, a kegyetlen humor, valamint az a dráma, amelyben a kellékeknek is pontos szerepük van.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha részletes világmagyarázatot vársz a katasztrófáról, vagy csak olyan történetben érzed otthon magad, amely egyértelműen lezárja a szereplők döntéseit.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek