Elisabeth

Ruby Saw

A Sorsok-novellák tizenegyedik darabja: Elisabeth Johnson a gyászhoz és a fájdalomhoz köti azokat a tetteit, amelyekre később már nehéz büszkén visszanéznie. Saját történetében a jóvátétel lehetősége kerül előtérbe: mit kezdhet azzal, amit feldúlt állapotban tett, amikor már másként látja önmagát? A Vörös és a Vadász főhősnőjéhez kapcsolódó novella a cselekvő bérgyilkos mellé az önmagával számot vető embert is odaállítja, a felelősség és a változtatás kérdésével.