Vad nyomozók

Miért érdemes?

Juan García Madero naplója azzal a lendülettel visz be Mexikóváros költői köreibe, ahogyan egy fiatal ember új életet próbál magának. Otthagyja egyetemi tanulmányait, felolvasásokra és kávéházakba jár, versekről vitatkozik, kapcsolatokat keres. A zsigeri realisták egyszerre jelentenek közösséget, esztétikai lázadást és szerepjátékot. A humor abból is fakad, hogy a nagy kijelentések mellett pénzre, szállásra és figyelemre van szükségük. A művészi hit és a hétköznapi esetlenség folyamatosan próbára teszi egymást.

Arturo Belano és Ulises Lima egy eltűnt előd, Cesárea Tinajero nyomába indulnak, mert mozgalmukhoz múltat szeretnének találni. A kereséshez García Madero és Lupe is csatlakozik, miközben egy fenyegető férfi elől is távolodniuk kell. Az utazás így irodalmi nyomozásból meneküléssé válik. A sivatagban összegyűjtött töredékek azt kérdezik, mit jelent valóban megtalálni valakit, akiből addig jelképet készítettek. Figyeld, hogyan változtatja meg a személyes találkozás a költészetről kialakított legendát.

A középső, terjedelmes rész sok tucat beszélő vallomásából épül fel. Barátok, szerelmek, vetélytársak és alkalmi ismerősök idézik fel Belano és Lima későbbi útjait Mexikótól Európán és Izraelen át Afrikáig. A két férfi éppen azzal válik főszereplővé, hogy közvetlen hangjuk eltűnik. Mások emlékezetében hol bátor költők, hol önző csavargók vagy nehezen érthető látogatók. Ez a szerkezet türelmet kér, cserébe pontosan megmutatja, miként lesz egy nemzedék története össze nem illő nézőpontokból.

A regény vége visszatér García Madero naplójához és az első utazás tétjéhez. Érdemes a középső vallomásokat úgy olvasnod, mint következményeket, amelyek jelentését a kerettörténet rendezi át. A költészetből kevés teljes verset kapsz; fontosabb az, mit hajlandók a szereplők feláldozni az irodalmi életért, és milyen nyomot hagynak azokban, akikkel találkoznak. Akkor működik igazán, ha elfogadod, hogy a hiányos emlékezés, a kitérő és az ellentmondás maga is a nyomozás része.