Mesterségem a halál
történelmi
Robert Merle regénye egy tömeggyilkos fejében játszódik. Rudolf Lang, akinek alakját Auschwitz valódi parancsnokáról mintázta a szerző, maga meséli el az életét: a szigorú, vallásos gyerekkort, az apát, aki papnak szánta, a katonai pályát, amelyre tizenöt évesen lépett, végül a kinevezést a táborba. Lang mindvégig kötelességtudó hivatalnokként beszél a munkájáról, aprólékosan és indulat nélkül. Ez a tárgyilagos hang teszi a könyvet nyomasztóvá.
Miért érdemes?
Rudolf Lang engedelmes gyerek. Engedelmes katona lesz belőle az első világháborúban, engedelmes munkás a válság éveiben, engedelmes párttag — és végül engedelmes parancsnok egy megsemmisítőtáborban. Robert Merle regénye valós személy — Auschwitz parancsnoka — vallomásai és a per anyagai alapján írja végig egy élet ívét a porosz gyerekszobától a történelem legmélyebb pontjáig, végig egyes szám első személyben.
És pontosan ez a könyv ereje meg a terhe: Merle hivatalnokot ír le, szörnyeteg helyett. Lang nem gyűlöl, nem élvezi, amit tesz — feladatot kap, és megoldja: kapacitást számol, hatékonyságot javít, jelentést ír. A regény leghátborzongatóbb rétege a nyelv: egy ember, aki emberi lények megsemmisítéséről úgy beszél, mint egy termelési problémáról — és közben őszintén hiszi, hogy tisztességes, kötelességtudó életet él.
A könyv így arra a kérdésre ad példátlanul pontos választ, amely a huszadik század óta megkerülhetetlen: hogyan lehetséges? Nem démonokkal — neveléssel, engedelmességgel, a felelősség feladásával, apránként. Az olvasó kettős tudatban halad: érti Langot, követi a logikáját — és közben minden oldalon érzi a szakadékot a logika és a valóság között. Kevés könyv tanít ennyit arról, hogyan mondjunk időben nemet.
Magyarországon nemzedékek alapolvasmánya lett — rövid, szikár, kíméletlen könyv, amely nem enged felejteni. Nem élvezetes olvasmány; fontos olvasmány. És a hatása tartós: aki elolvasta, örökre másképp hallja azt a mondatot, hogy valaki csak parancsot teljesített. Merle életműve amúgy is a magyar olvasók régi kedvence, a kalandos történelmi folyamoktól a disztópiákig, de ez a könyve más polcra tartozik: megérteni akar valamit, amit muszáj, szórakoztatás helyett.
Kinek való?
Neked való, ha a huszadik század történelmét az adatokon túl a mechanizmusaiban akarod érteni — ez a könyv az elkövetői oldal legmélyebb irodalmi vizsgálata. A Sorstalanság mellé a másik nézőpont: a kettő együtt adja ki a teljes, elviselhetetlen képet. És vitakönyvnek, közös olvasmánynak is a legerősebbek egyike: a nevelésről, az engedelmességről és a felelősségről kevés szöveg indít ennyire éles beszélgetést. Történelemtanároknak, könyvklubnak régi bevált választás: rövid, mindenki végigolvassa, és a beszélgetés magától elindul — jellemzően a nevelésnél.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való most, ha lelkileg nehéz időszakban vagy: ez a könyv szándékosan nem ad katarzist, feloldozást vagy vigaszt — a súlya napokig az olvasóval marad. A táborok működésének tárgyszerű leírása felkavaró — pont a tárgyilagossága miatt. Kamasz kezébe csak beszélgetős kísérettel való; és aki a gonoszt szörnyetegként szereti látni, annak ez a könyv a legkényelmetlenebb olvasmány lesz — szándékosan.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek