Akarsz velem játszani? – Két igazság, egy hazugság

Miért érdemes?

Emma számára a tábor képei a festészetben is tovább élnek. A visszatérés ezért munkalehetőségként és a saját múltjával való találkozásként is olvasható. A helyszínhez kötődő emlékek eleve bizonytalanul állnak össze, a felnőtt nézőpont pedig új jelentést ad a kamaszkorban természetesnek vagy jelentéktelennek érzett gesztusoknak. A tábor a lányok közötti hierarchiák tere is. A barátság, a beavatottság és a kívülmaradás apró jelzései mind hozzátesznek ahhoz, amit Emma az eltűnt társairól gondol. Emiatt a rejtély személyes közelségből épül: az olvasó a korábbi kapcsolatokat próbálja megérteni, miközben a lányok szándékairól is folyton módosulhat a benyomása. A két idősík közötti mozgás szabja meg az információk adagolását. A képek, az emlékek és az új tapasztalatok egymás mellé helyezése türelmes olvasást kíván. A történet a főhőshöz kötött nézőponttal dolgozik, így azt is mérlegelnünk kell, mi az, amit Emma tisztán lát, mitől fél, és melyik részletet érti újra a visszatérés után. A tóparti tábor hangulata és a bezáródó társas tér fontosabb, mint a folyamatos akció. A tempó helyenként visszafogott, a végső fordulatok viszont erősebben rendezik át az addigi képet. Akkor lehet jó választás, ha érdekel, hogyan maradnak velünk a kamaszkori titkok, és szívesen olvasol egy bűntudattal terhelt visszatérés aprólékosan felépített bizonytalanságáról.