Befejezhetetlen

Miért érdemes?

Ez a kötet lassú, személyes olvasást kíván. A rövid feljegyzések és hosszabb gondolatmenetek között nagyok a csendek, ezért érdemes szakaszonként haladni, és teret hagyni a kérdéseknek. A szerkesztett töredékesség abból az anyagból építkezik, amelyet Polcz Alaine már nem zárhatott le maga; a hiány így a könyv formájában is jelen van. A hang közvetlen, kereső és gyakran önmagával vitázó. A szerző tapasztalatot, hitet, pszichológiai tudást és hétköznapi emléket enged egymás mellé, anélkül hogy egyetlen meghatározással lezárná a szerelem kérdését. A személyesség visszafogott; annak próbája, hogyan lehet pontosan beszélni egy másik emberhez fűződő, évtizedeken át változó kötődésről. Mészöly Miklós jelenléte egyszerre konkrét és emlékezetből újrateremtett. A kapcsolat feszültségei, a közösen megélt idő és a halál utáni visszatekintés egymást értelmezik. Emiatt a könyv azokhoz is szólhat, akik a párkapcsolati tapasztalat irodalmi megfogalmazását keresik, és azokhoz is, akik a gyászban tovább élő kapcsolat természetét próbálják megérteni. A kötet ereje a befejezetlenség vállalásából fakad. Nem ígér végső választ arra, mi a szerelem vagy mi marad belőle, mégis következetesen közelít a kérdéshez. Az olvasó egy idős ember gondolkodásának mozgását követi: az emlék egyszer közel enged, máskor elbizonytalanít, a hit pedig nem oldja fel automatikusan a veszteséget. A szöveg hatása halk és tartós; társ a saját kapcsolataink végiggondolásában, útmutató szerepét nem vállalja. A lezáratlanság itt hiányból olyan formává válik, amelyben a szeretet tovább kérdez.