Sommer úr története

Miért érdemes?

A gyerekkor itt egészen kicsi eseményekből áll össze: egy fára mászásból, egy iskolai vonzalomból, a zongoraórát kísérő szorongásból. Az elbeszélés megőrzi azt az arányérzéket, amelyben egy felnőtt szemében jelentéktelen bosszúság a gyerek egész napját betöltheti. A humor többnyire ebből az eltérő léptékből születik, és együtt jár a fiú fájdalmának komolyan vételével. Sommer úr újra és újra feltűnik az utak mentén, de a történet középpontjában a fiú tapasztalatai maradnak. A folyton gyalogló férfi alakját a környezet találgatásai és a gyerek megfigyelései veszik körül. Ettől az idegensége ismerős lesz: sokan őrzünk valakit az emlékezetünkben, akit naponta láttunk, miközben szinte semmit sem tudtunk róla. A könnyed hang alatt fokozatosan helyet kap a magány és az elmúlás. A gyereki gondolkodás magyarázatokat keres arra, amit a felnőttek természetesnek vagy említésre sem méltónak tartanak. A kisregény teret hagy ezeknek a bizonytalanságoknak; a vándor szerepe és a fiú emlékei egymás mellett kapnak jelentést, túl a hétköznapi anekdoták derűjén. Sempé finom rajzai a tájat, a mozgást és az emberalakok kicsinységét is az olvasás részévé teszik. A rövid terjedelem ellenére érdemes időt hagyni a jeleneteknek: a visszaemlékezés hangjában a komikum gyakran szomorúságba fordul. A könyv a gyerekkor felidézése mellett azt is érzékelteti, milyen kevéshez férünk hozzá mások belső életéből, amikor a saját gondjaink foglalnak le.