Isztambul

Miért érdemes?

Pamuk Isztambulja családi szobákból, ablakokból és gyerekkori sétákból nyílik ki. Az emlékező elbeszélő a város változó arcát saját felnövéséhez kapcsolja, így egy lakás berendezése vagy egy utcakép személyes jelentést kap. A könyvet olvasva azt figyelheted, hogyan válik egy hely az önmagunkról alkotott történet részévé, és hogyan őriz meg abból olyasmit is, amit elfelejtenénk. A család nyugatos életmódja és fokozatos anyagi bizonytalansága összekapcsolódik a birodalmi múltját elveszítő város hangulatával. Pamuk tekintete gyakran szomorú, a pusztulás jeleit is hosszan nézi. Ez a melankólia meghatározza a könyv ritmusát: a látványokból emlékek, az emlékekből történelmi és társadalmi gondolatok bomlanak ki, majd visszatérünk egy egészen intim részlethez. A fényképek külön figyelmet kérnek, mert az olvasást a nézelődés idejével egészítik ki. A családi és városi képek mellé festők, utazók és írók Isztambulja társul. Érdekes látni, hogyan befolyásolja az ott élők képzeletét az idegenek tekintete. A fiatal Pamuk festési kísérleteiben is ott dolgozik a kérdés, hogy mi tesz sajátoddá egy sokszor megörökített látványt. Ez a személyes nézőpont korlátot is jelent: egy meghatározott család és érzékenység városát járod be. Éppen ezért érdemes elidőznöd a részleteknél, és hagynod, hogy a szöveg eltérjen egy útikalauz várható rendjétől. A könyv azokhoz az emlékeidhez is közel kerülhet, amelyekben egy utca, egy vízpart vagy egy régi otthon hangulata már elválaszthatatlan attól, aki ott voltál.