Az utolsó töltény 5.

Moldova György

Az önéletrajzi folyam ötödik kötetében a megfigyeléstől tartó értelmiség emlékeihez az író saját állambiztonsági iratainak olvasása társul. Korábbi kétkedése a dosszié személyes tapasztalatával ütközik, miközben a jelentésekből egy kívülről megrajzolt énkép bontakozik ki. A dokumentumokhoz az érintett indulatos megjegyzései fűződnek. Ha ugyanazt az életet az emlékező és a róla jelentők szemszögéből is mérlegelnéd, ez az eltérés adja az olvasás feszültségét.