Az utolsó töltény 10.

Moldova György

Az önéletrajzi folyam tizedik kötetében egy nemzedéktárs halála a közös indulás felidézésére készteti az írót. Az egykor egy csoportként emlegetett pályakezdők eltérő útjai mellé saját munkafegyelmének és különállásának emlékei kerülnek. A visszatekintés nyíltan személyes ítéletekkel él, az irodalmi kapcsolatokban a politikai nézetek súlya is érződik. Ha a pályatársi közelségből kialakuló távolság érdekel, itt az emlékező önképe is mérlegre kerül.