A könyvtolvaj
kortárs szépirodalom
Liesel a nevelőszülei házában tanul meg olvasni, és lopott könyvekből épít menedéket, miközben a pincében rejtegetnek valakit. Markus Zusak regényét maga a Halál meséli, aki hosszú munkája során sok mindent látott, mégis megakad egy német kislány sorsán. Egy kisváros mindennapjai, nevelőszülők, barátságok és egy pincében rejtegetett fiatalember története a szavak erejéről szól: arról, hogy ugyanaz a nyelv gyilkolni és megmenteni is képes. Megrázó, mégis melengető könyv.
Miért érdemes?
A történetet a Halál meséli, aki mindjárt az elején tisztázza, hogy nem ijesztő akar lenni, csak fáradt, és hogy őt is meg lehet lepni. Ezúttal egy német kislány akadt meg rajta. Liesel Meminger egy vonatúton veszíti el az öccsét, és a temetésen felvesz a hóból egy leejtett könyvet: a sírásók kézikönyvét, amelyből olvasni még nem tud. Így érkezik a Himmel utcába, a hangos és nyers Rosa és a harmonikázó, végtelenül türelmes Hans Hubermann nevelt gyermekeként — és így kezdődik a könyvlopások sora, amely az egész történetet összefűzi.
Zusak prózája szokatlan: rövid, képszerű mondatok, a Halál közbevetett jegyzetei, színekkel megnevezett égboltok. A szerkezet legmerészebb húzása, hogy az elbeszélő sokszor előre elárulja, mi következik, így az olvasó dolga az lesz, hogy végignézze, milyen úton jutunk el odáig. Ettől a feszültség átalakul, és a jelenetek súlya azon múlik, hogy tudjuk, mennyi idő van még hátra a szereplőknek.
A regény igazi tétje a szavak hatalma. Egy egész ország szavakkal hagyta magát meghódítani — Liesel pedig szavakkal menekül: a pincében olvas a légiriadó alatt szorongó szomszédoknak, és egy rejtegetett fiatalembertől kap ajándékba egy könyvet, amelyet átfestett lapokra írtak. A háború itt egy kisváros hétköznapjaiban zajlik, a szomszédok hallgatásában, a fejadagokban és a lopott almákban, a fronttól távol.
A kortárs második világháborús irodalomban ez a könyv a civil, német oldalt mutatja, ezért érdemes a katalógusunk másik két nagy háborús darabja mellé tenni: a Sorstalanság az áldozat nézőpontját adja, a Mesterségem a halál az elkövetőét — ez a három együtt olvasva teljes képet ad arról, hogyan éli meg ugyanazt a kort három ember. Zusak más könyvei (Az üzenet, Clay hídja) hasonlóan érzelemgazdagok, de ez maradt a legerősebb. Kamasz gyerekkel közösen olvasva külön jó választás: minden fejezethez van miről beszélgetni, és a könyv nem kíméli az olvasót, de nem is hagyja magára.
Kinek való?
Neked való, ha szereted, ha egy regény formailag mer kockáztatni: a Halál mint elbeszélő az egész könyv értelmezési keretét adja meg. Ha a második világháborút a hétköznapok felől szeretnéd látni, nem csataterek felől, itt pontosan ezt kapod. Ha érzelmes, de nem érzelgős könyvet keresel, ez a hangnem tökéletesen tartja az egyensúlyt. És ha kamaszkorú gyereked van, ez az egyik legjobb közös olvasmány a témában — a szövege érthető, a súlya viszont felnőtt.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha a stilizált próza fárasztó számodra: a Halál kiszólásai, a felsorolások és a képes mondatok egyeseknek modorosnak hatnak. A tempó epizodikus és lassú, a történetet a hangulat viszi, és hosszú fejezeteken át a szereplők egyszerűen csak élnek. És fontos tudni, hogy a lezárás vigasztalás nélkül marad: a vége nagyon nehéz, az elbeszélő pedig előre figyelmeztet rá. Friss gyász után érdemes elhalasztani.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek