Macskaszem
kortárs szépirodalom
Elaine Risley festőként tér vissza Torontóba, ahol életmű-kiállítást rendeznek a munkáiból. A város viszont több neki a pályája egyik állomásánál: itt telt a gyerek- és kamaszkora, és a régi utcák olyan emlékeket hoznak elő, amelyeket évtizedekig próbált maga mögött hagyni. Főleg egyvalakiét: Cordeliáét, aki egyszerre volt a legközelebbi barátnője és a kínzója.
Miért érdemes?
Atwood egyik legerősebb lélektani regénye, különösen abban, ahogy a gyerekek közötti bántalmazást ábrázolja. Látványos tragédiák nélkül dolgozik: apró mondatokból, gesztusokból és megszégyenítésekből épül fel az a kegyetlenség, ami kívülről jelentéktelen gyerekjátéknak látszik, az elszenvedőjének viszont az egész személyiségét alakítja. Elaine festményei közben olyan emlékeket őriznek, amelyekről közvetlenül nem tudna beszélni.
Kinek való?
Ha az összetett női kapcsolatok, a gyerekkor hosszú távú hatásai, az emlékezet és az identitás kérdései foglalkoztatnak, ez az egyik legerősebb Atwood. Jó belépő akkor is, ha disztópiák nélkül szeretnéd megismerni.
Kinek nem feltétlenül?
Kinek nem való: aki erős külső konfliktusra vagy gyorsan haladó cselekményre vágyik. Hosszú, visszatekintő, részletező regény, a súlypontja Elaine emlékein és belső változásain van. A gyerekek közötti lelki bántalmazás, a szóbeli megalázás és a kirekesztés a történet gerince, saját tapasztalat esetén nehéz olvasmány lehet.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek