Az ehető nő
kortárs szépirodalom
Marian McAlpin fiatal, diplomás nő, piackutató cégnél dolgozik, és pontosan olyan rendezett életet él, amilyet elvárnak tőle: stabil munka, lakótárs, megbízható párkapcsolat. Amikor Peter megkéri a kezét, igent mond. Utána viszont a teste tiltakozni kezd. Előbb a húst nem tudja megenni, aztán egyre több ételtől undorodik meg, miközben úgy érzi, ő maga is valaki más számára fogyasztható tárggyá vált.
Miért érdemes?
Már a legelső regényében tisztán látszik, mi fogja Atwoodot végig foglalkoztatni: a test, a társadalmi elvárás és a hatalom. Az evés metaforája egyszerre furcsa, vicces és nyugtalanító. A könyv sokkal játékosabb és ironikusabb, mint amit a témája alapján várnál, a piackutató iroda és a baráti kör szerepelvárásai pedig kifejezetten szatíraként működnek. Atwood maga protofeministának nevezte, mert a második hullám kibontakozása előtt írta.
Kinek való?
Társadalmi szatírához, női identitásregényekhez és olyan történetekhez való, amelyekben egy hétköznapi élet fokozatosan válik abszurddá. Jó kiindulópont Atwood korai, disztópia előtti korszakához.
Kinek nem feltétlenül?
Kinek nem való: aki hagyományos romantikus történetet vagy erős külső cselekményt vár. A konfliktus nagyrészt Marian testében és önmagához való viszonyában zajlik, a közeg pedig tudatosan a hatvanas évekhez kötődik. Az étkezés megtagadása és a testtel megromló kapcsolat végig jelen van a könyvben, ami saját érintettség esetén nehéz olvasmány lehet.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Ajánlót kérek