Amin sosem leszünk túl

Miért érdemes?

Naomi élete néhány óra alatt omlik össze: a saját esküvője elől szökik meg, hogy a bajba került ikertestvére után menjen egy virginiai kisvárosba, ahol aztán kirabolják, a kocsija eltűnik, a testvére pedig kereket old — csak épp hátrahagy egy tizenegy éves kislányt, akiről Naomi eddig nem is tudott. Az első ember, akibe belebotlik, a helyi kocsma mogorva tulajdonosa, aki mindenkinél hangosabban hirdeti, hogy semmi köze az egészhez, és aki természetesen mégis ott lesz minden fordulónál.

A könyv attól működik, hogy a kisváros önálló szereplővé válik. Van benne fodrászat, ahol mindenki mindent tud, presszó, ahol a pletyka gyorsabban terjed, mint a hír, és egy szomszédság, amely azonnal a magáénak tekinti az idegent. Ez a közeg adja a humor nagy részét, és ez teszi hihetővé, hogy valaki két hét alatt hazatalál egy olyan helyen, ahol senkit nem ismer.

A romantikus szál mellett a másik réteg legalább olyan fontos: a gyerek. A tizenegy éves kislány, akit a saját anyja hagyott ott, sértett, gyanakvó és védekező gyerek, aki a mentőakcióból sem kér, kedves kellék helyett. Az ő megnyerése lassabb és nehezebb, mint bármelyik szerelmi bonyodalom, és a könyv legjobb jelenetei ehhez a szálhoz kötődnek.

Ez a szerző legnagyobb sikere, egy több kötetes kisvárosi sorozat nyitánya, amelyet nagyrészt közösségi médián keresztül fedeztek fel az olvasók. Vaskos könyv, de a rövid fejezetek és a váltott szemszög miatt gyorsan fogy, és pontosan azt adja, amit ígér: meleg, humoros, kiszámíthatóan jó véget érő olvasmányt. Hosszú utazásra, nyaralásra vagy egy nehéz időszak utáni kikapcsolódásra való — az a fajta könyv, amely után jobb kedved lesz. Érdemes tudni, hogy a szerző szereti a párhuzamos szálakat: a fő pár mellett a mellékszereplők ügyei is végigfutnak, és több közülük csak a következő kötetekben zárul le.