Daniel Stein, tolmács

Miért érdemes?

Daniel Stein élettörténete levelekből, jegyzőkönyvekből, prédikációkból és más dokumentumokból áll össze. A lengyel zsidó férfi a háború alatt tolmácsként dolgozik, és helyzetét emberek mentésére használja; később katolikus papként Izraelben alapít közösséget. A dokumentumregény a tények sokféle tanúját egymás mellé helyezi. A tolmácsolás a történetben szakma és erkölcsi helyzet: Stein nyelvek között közvetít, és ezzel emberek számára nyit menekülési utat. A mozaikos forma miatt ugyanaz a személy másként jelenik meg barátok, egyházi vezetők, családtagok és hivatalos szervek szemében. Stein vallási útja nem sima fejlődéstörténet, mert a zsidó származás, a keresztény hit és az izraeli társadalmi környezet folyamatos vitákat kelt körülötte. A levelezés hangneme a meghitt vallomástól a rideg adminisztratív nyelvig változik. A dokumentumok eltérő időpontokból szólnak, ezért az utólagos emlékezés és a kortársi benyomás folyamatosan módosítja egymást. A holokauszt emlékezete személyes sorsokon át kerül a középpontba. A mentés története mellett az elbeszélés megmutatja azokat a későbbi konfliktusokat is, amelyek egy rendhagyó közösség működését kísérik. Az olvasónak gyakran a források közötti eltérésekből kell kialakítania saját képét Stein döntéseiről. Az intézményi viták mögött olyan gyakorlati kérdések állnak, mint a liturgia nyelve, a közösség helye és a megtérők identitása. A regény figyelmes, lassú olvasást kér, mert a cselekményt nem egyetlen narrátor rendezi el. Jutalma a nézőpontok sokasága és az, hogy a vallási párbeszéd hétköznapi levelekben, vitákban, intézményi akadályokban válik konkréttá. A dokumentumokból kibontakozó portré megőrzi Stein ellentmondásait, és teret hagy az olvasói mérlegelésnek. Az olvasó végleges bírói pozíció nélkül marad. A levelek közti hézagok ugyanúgy részei a portrénak, mint a részletes tanúságtételek.