A tűz és a víz állatai

Miért érdemes?

Eremie beszéde egyszerre közel enged egy emberhez és bizonytalanná teszi a róla alkotható képet. Egy hallgató jelenlétében bontja ki emlékeit, de a mesélésbe víziók is belekerülnek. Olvasóként azt is figyelheted, hogyan formálódik történetté egy élet, amikor a személyes tapasztalat mellé vallási képek és más korok eseményei társulnak. A kolostorból kilépő fiatal szerzetes számára a külvilág testi tapasztalatokat is jelent. A fegyelemben megismert hit és az érzékiség találkozása feszültséget teremt, amelyet az elbeszélés nem old fel egyetlen tanulsággal. Eremie útjában a kíváncsiság és a bizonytalanság együtt van jelen: az új helyzetek korábbi önképét is próbára teszik. Vazul alakja a fejedelemség múltjába vezet, ahol a hatalom és a személyes önérdek különféle történetváltozatokban mutatkozik meg. A misztikus állatok ebben a világban az emberi eseményekhez tartoznak, így a történelmi és a fantasztikus réteg között átjárás nyílik. Az olvasás örömét részben az adja, hogy a szereplők többféle valóságban kapnak helyet. A későbbi keretben egy hajdani kastélyban működő intézet is megjelenik, ahol Eremie a nővérét látogatja. A múlt így egy átalakított épületben, a jelen részeként válik érzékelhetővé. A kitérőkkel és egymásra vetülő időkkel dolgozó regényhez érdemes lassítani: az egyes történetek közötti kapcsolatok követése legalább annyira számít, mint az út végpontja.