Halottnéző

Lackfi János

Egy budapesti fiú a nyolcvanas évek iskoláját, szomszédságát és családi életét a maga csapongó képzeletén szűri át. A felnőttek szokásai egyszerre mulatságosak és nyugtalanítóak, a gyerekkori kalandok mögül hiányok és elhallgatások látszanak elő. A közvetlen elbeszélőhang a kor mindennapi tárgyait is elevenné teszi. Ha a késő Kádár-kori gyerekkor érdekel, itt az otthonosság érzése mellé szorongás is társul.