Gleni krónikák

Miért érdemes?

A könyv szokatlan szerkezete háromféle szöveget kapcsol össze. A novellák Glen St. Mary lakóinak önálló konfliktusait követik, a rövid esti jelenetekben Blythe-ék Anne verseiről beszélgetnek, a versek pedig egy-egy emlékhez vagy hangulathoz adnak személyes nyelvet. Ettől az olvasás ritmusa folyton változik: egy lezárt történet után családi párbeszédhez, majd lírai megszólaláshoz érkezel. A részek lazán kapcsolódnak, együtt mégis azt vizsgálják, miként lesz egy közösség tapasztalatából elbeszélés és emlékezet.

Anne ebben a műben már gyakran mások szavaiban van jelen. A környékbeliek idézik a véleményét, felidézik egy gesztusát, vagy Blythe doktor döntésére hivatkoznak, így a család társadalmi tekintélye kívülről válik láthatóvá. Ez érdekes távolságot teremt a korábbi regényekhez képest. Anne központi szerepe helyett azt figyelheted, milyen képet alkot róla a környezete, és hogyan használják a nevét saját ítéleteik megerősítésére. A magánember és a helyi jelkép közötti különbség olykor finom iróniát is hoz.

A kötet második felében a háború utáni veszteség sötétebbé teszi a hangot. Walter hiánya a családi beszélgetésekben és a neki tulajdonított versekben is jelen van, miközben az újabb novellák szereplői öregedéssel, keserűséggel, hűtlenséggel vagy halállal találkoznak. A korábbi Anne-könyvek derűje emlékként tovább él, de már nem képes minden tapasztalatot megszelídíteni. Ez a tónusváltás akkor lehet erős számodra, ha a sorozat világát a felnőttkor és a történelmi trauma felől is szeretnéd újra látni.

A magyar kiadás két kötetre osztja az eredetileg egységes művet, ezért érdemes őket egymás után olvasni. Az első rész önmagában félbehagyja a nagyobb kompozíciót, a második pedig az előzőben kialakított vers–párbeszéd–novella rendet folytatja. A teljes ív Anne családjának késői korszakát a körülöttük élők sorsával együtt mutatja. Ez a forma több figyelmet kér egy hagyományos regénynél, cserébe Montgomery utolsó fikciós művének kísérletező és komor oldalát is megismerheted.