Avonlea-i krónikák

Miért érdemes?

A kötet egyik öröme, hogy Avonlea társadalma sokkal tágabbnak látszik benne, mint Anne saját történeteiben. A falusiak figyelik egymás udvarlását, anyagi helyzetét és családi múltját, ezért egy magánügy gyorsan közösségi vélemény tárgya lesz. Minden novella más embert emel ki ebből a hálóból. Olvasóként fokozatosan azt is látod, hogyan függ össze a segítség, a kíváncsiság és a pletyka egy olyan helyen, ahol az emberek régóta ismerik egymást.

Ludovic Speed tizenöt éve udvarol Theodora Dixnek, a döntő lépést mégsem teszi meg. Anne beavatkozása humoros helyzetet teremt, közben pontosan megmutatja, mennyi türelem és sértettség gyűlhet fel egy elhúzódó kapcsolatban. Más történetekben is egy régóta fennálló állapot billen ki: elhidegült rokonok kerülnek közel egymáshoz, egy magányos ember kap lehetőséget a gondoskodásra, vagy egy régi félreértés veszít az erejéből. A változás rendszerint kis gesztussal kezdődik, következménye azonban egy egész élet rendjét átírhatja.

A vesztegzár története különösen jól használja a helyzetkomikumot. Egy nőket kerülő férfi és egy férfiakat elutasító nő ugyanabba a házba szorul, miközben a macskájuk és kutyájuk is része a konfliktusnak. A kényszerű közelség lebontja azokat az ítéleteket, amelyeket távolról könnyű volt fenntartani. Montgomery humora itt a szereplők makacsságából fakad, és úgy engedi közel őket egymáshoz, hogy a kölcsönös bosszúság sokáig megmaradjon.

Old Lady Lloyd történetében a külső látszat és a rejtett nagylelkűség kerül szembe. A szegényesen élő asszony múltbeli kapcsolata miatt figyel fel egy fiatal énekesnőre, ám úgy segíti, hogy saját helyzetét ne kelljen feltárnia. Ez az elbeszélés csendesebb a tréfás udvarlásoknál, és másféle feszültséget ad a kötetnek. A tizenkét novella együtt ezért több hangulatot jár be: a komikum, a veszteség és a kiengesztelődés váltakozásából áll össze Avonlea emberi térképe.