A Mesélő Lány

Miért érdemes?

Beverley felnőttként tekint vissza a King gazdaságban töltött nyárra, így a gyerekkori eseményeket már az elveszített idő tudata fogja körül. A szereplők számára egy játék, egy tiltott gyümölcs vagy egy régi láda rejtélye teljes figyelmet követel, az elbeszélő viszont olykor előrevetíti, hogy a társaság később szétszóródik. Ez a kettős nézőpont különös melegséget ad a könyvnek. Te is belemerülhetsz a kalandokba, közben érzed, hogy valaki már emlékként rendezi őket egymás mellé.

Sara Stanley mesemondása önálló teret nyit a regényen belül. Hangja a családi legendát, a babonát vagy egy tragikus szerelmet úgy tesz jelenvalóvá, hogy hallgatói átmenetileg megfeledkeznek környezetükről. A történetek hatása legalább annyira fontos, mint a tartalmuk: vigasztalhatnak, megijeszthetnek, versengést kelthetnek, vagy rávehetik a gyerekeket, hogy másként nézzenek egy ismerős emberre. Olvasóként ezért egyszerre figyelheted a mesét és azt a közösséget, amely a hallgatása közben kialakul.

A gyerekcsapat tagjai eltérő alkatok. Felicity gyakorlatiassága és hiúsága, Cecily szelídsége, Dan kétkedése, Peter kívülálló helyzete, Sara Ray aggodalmaskodása, valamint Beverley és Felix testvéri összetartozása állandó súrlódást és szövetségeket teremt. Sara Stanley tehetsége sem emeli a többiek fölé minden helyzetben; neki is viselnie kell a büszkeség, a sértődés és a felelőtlenség következményeit. Ettől a társaság élőbbé válik egy pusztán idilli nyári közösségnél.

A King család gyümölcsöskertje a rokoni emlékezet térképe, hiszen az ültetett fák korábbi születésekhez és vendégekhez kapcsolódnak. Ebben a környezetben a gyerekek a felnőttek történeteit öröklik, majd saját próbáikkal egészítik ki őket. A humoros epizódok mellett betegség, halál és a felnőttek rejtett bánata is megjelenik, mindig a fiatalok korlátozott értésén átszűrve. A regény így azt is megmutatja, hogyan tanulnak jelentést adni olyan tapasztalatoknak, amelyekhez még nincs kész szókincsük.