Fekete kolostor
Az első világháború kitörése Franciaországban éri az elbeszélőt, akit más osztrák–magyar állampolgárokkal együtt internálnak. Périgueux, Noirmoutier és Île d’Yeu táboraiban a foglyok apró társadalmat szerveznek, miközben éhség, betegség és önkény alakítja mindennapjaikat. A személyes feljegyzés közösségi regénnyé tágul. Humanista fogságkönyv háborúról, méltóságról és lelki ellenállásról.
Miért érdemes?
A háború kitörésekor Franciaországban tartózkodó elbeszélőt ellenséges állam polgáraként internálják. Périgueux karanténja után Noirmoutier erődjébe, később Île d’Yeu citadellájába kerül. A fogság évek alatt változó rendszerként működik. A szabályok, őrök, ellátás és remények folyton átrendeződnek. A személyes feljegyzés így egy hosszú történelmi tapasztalat rétegeit őrzi meg. A tábor lakói hamar saját társadalmat alkotnak. Szobafőnökök, munkacsoportok, kulturális kezdeményezések, viták és lázadások szervezik a napokat. Az elbeszélő sok portrét rajzol, ezért a foglyok nem névtelen tömegként jelennek meg. Különböző nemzetiségű, társadalmi helyzetű és vérmérsékletű emberek próbálnak alkalmazkodni ugyanahhoz a bezártsághoz. A közösség egyszerre védelmet ad és újabb feszültségeket termel. A mű dokumentum és irodalmi konstrukció határán áll. A fejezetek valós helyszíneket és eseményeket követnek, mégis gondosan szerkesztett jelenetek, visszatérő motívumok és erős jellemrajzok formálják őket. Kuncz humanizmusa az árnyalt emberábrázolásban mutatkozik meg. Az őrök és rabtartók között is meglátja az egyéni különbségeket. Ettől a könyv a nacionalista gyűlölet kritikájává válik anélkül, hogy enyhítené a szenvedést. Az olvasás nehéz része a lassú testi és lelki leépülés követése. Éhezés, betegség, halál és önkény terheli a történetet, miközben humor, barátság és kulturális munka tartja életben a foglyokat. A Fekete kolostor azért hat regényként is, mert a bezárt közösséget mozgó, változó rendszerként mutatja meg. A szabadság hiánya minden kapcsolatot átír, de nem semmisíti meg teljesen a méltóság, az együttérzés és az önirónia lehetőségét.
Kinek való?
Neked való, ha az első világháború civil internáltjainak mindennapjait személyes emlékezésben és közösségi regényként is követnéd. A sok portré, a táborok változó rendje és a humanista önvizsgálat lassú, nagy figyelmet jutalmazó olvasást kínál.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való, ha rövid, egyenes vonalú hadifogoly-kalandot vársz. Éhezés, járvány, halál, megalázás és lelki szétesés terheli a történetet; a mű emlékező elbeszélés és irodalmi konstrukció egyszerre, ezért műfaji határai nyitottak.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek