Rózsa Sándor

Miért érdemes?

A regény Rózsa Sándort történelmi személyként és önmagát alakító legendaként mutatja. Fejezetei a betyárhír, a rablások, a szabadságharcban vállalt szerep, a Kossuthtal kapcsolatos küldetés és a fogság köré rendeződnek. Az életrajzi ívet a népi emlékezet túlzásai, álmok és anekdoták alakítják. Az olvasó így a tény és a hírnév közti mozgást követi. A főalak erkölcsi ellentmondásai adják a könyv energiáját. Ugyanaz az ember állhat be a szabadságért harcolók közé, segíthet szegényeken, majd visszatérhet a törvényen kívüli élethez. A regény nyitva hagyja ezt a feszültséget, és megmutatja, hogyan születik belőle népszerű hős. Rózsa Sándor minden találkozásban más arcot kap: ellenség, katona, jótevő, rabló vagy szabad ember lehet attól függően, ki beszél róla. A történelmi háttér nagy eseményei személyes jelenetekké válnak. Császári utazás, postarablás, honvédsereg, börtön és egy utolsó vonatrablás kerül egymás mellé, de a hangsúly gyakran a várakozás, a szóbeszéd és a szerepjáték részletein marad. A szerzői hang ironikus távolságot tart a férfias pózoktól és a hivatalos történelemtől. Ettől a kalandosság mellett folyamatos kérdés marad, ki használja fel a betyár alakját saját céljára. A könyv legendaregényként a legérdekesebb. A vitatott események eldöntése helyett azt mutatja meg, miként válik egy emberből közösségi kép. A cselekmény nagy időt fog át, ezért epizodikus, ám a szabadság jelentése összetartja a részeket. Rózsa Sándor számára a szabadság egyszerre politikai ügy, személyes ösztön és a törvény elutasítása; e három jelentés ritkán fér meg békésen egymás mellett.