Vámpírvér

Miért érdemes?

Conrad Wroth számára az elhagyatott ház kényszerű fogság: fivérei itt próbálják megfékezni a vérszomját. Néomi Laress szellemének ugyanez az épület a régóta tartó magány színtere. Amikor a vámpír észreveszi a halott táncost, két különböző elszigeteltség találkozik. A vonzalomhoz rögtön egy kézzelfogható akadály társul: a közeledés vágya nem teszi érinthetővé Néomit. A ház sötét tereit a nő egykori életének eleganciája és táncos emlékei töltik meg. A kísérteties környezet ettől személyes múltat kap, a bezártság pedig különös intimitást teremt. A beszélgetésekben és az apró figyelmességekben válik érzékelhetővé, hogyan kezdenek egymásra hangolódni. A kapcsolat testi lehetetlensége szokatlan türelmet kér a két szereplőtől. Conrad gondolatainak zavarossága már a közeledés kezdetét nyugtalanítóvá teszi. Néomi játékossága és kezdeményező kedve más hangot hoz mellé: a komorságot incselkedés és egyre nyíltabb vágy oldja. Az érzékiség hangsúlyos, de a feszültséget jó ideig a várakozás táplálja. Közben a halhatatlanok tágabb világának veszélyei is beleszólnak abba, meddig maradhatnak a saját kis terükben. A Halhatatlanok alkonyat után sorozat új párosa a korábbi kapcsolatok közé illeszkedik, ezért az ismerős lények és családi kötelékek itt is számítanak. A regény sajátos öröme mégis a nehézkes egymásra találás: egy láthatatlan nő végre megszólíthat valakit, egy zaklatott férfi pedig figyelni kezd rá. Ebből nő ki a sötét, helyenként játékos szerelmi történet.