Szeress, ha mersz!

Miért érdemes?

Pascal hatalmát már a nyitójelenetben a körülötte élők viselkedéséből ismered meg. A bántalmazott Courtot elvezető emberek láttán a helyiek félrefordítják a fejüket, és beterelik a gyerekeket. A pireneusi kisországban a tábornoktól való félelem a hétköznapi életet is meghatározza. Ettől Court szökése különösen kockázatosnak érződik: hiába kerül ki közvetlen kínzói kezéből, egy megfélemlített környezetben kell segítséget találnia.

Annalía már akkor cselekszik, amikor még semmi oka kedvelni az idegent. A folyó mellől hazavonszolt, sérült férfi ápolása gyakorlati gondok sorát hozza: fel kell juttatni az emeletre, le kell vágni róla a ruhát, és el kell látni a sebeit. A nemesi illemet féltő nő ügyetlenkedésén keresztül testi közelség és helyzetkomikum kerül a történetbe. Court harcosként megszokott ereje itt tehetetlenséggel társul, Annalía kezdeményezése pedig már az ismerkedés előtt látható.

A későbbi emberrablás azért hoz érdekkonfliktust, mert Annalía számára Pascal elhagyása a fivére elvesztését jelentheti. Court bosszúja az ő családi kötelezettségével ütközik, így a közös menekülés céljában sem értenek egyet. A nő visszatérési szándékát ebből a helyzetből megértheted, még akkor is, amikor már vonzódik a skóthoz. A romantikus közeledést egy harmadik ember sorsa teszi különösen nehézzé.

Court az örökölt átok miatt a tartós kötődést is veszélyesnek tartja. Katonaként hozzászokott ahhoz, hogy szembeszálljon az ellenfelével, Annalía iránti érzései viszont a saját jövőjéről alkotott elképzelését kérdőjelezik meg. A menekülés mellé így belső akadály is kerül: olyan kapcsolatot kellene vállalnia, amelyet eleve végzetesnek gondol. Az átok a párválasztás következményeit nagyítja fel, és a kölcsönös vonzalomhoz a veszteségtől való félelmet kapcsolja.