Budapest noir

Miért érdemes?

A ciklus nyitánya egyetlen holttestből bontja ki a harmincas évek Budapestjének társadalmi hierarchiáját. Gordon Zsigmond bűnügyi újságíróként fér hozzá rendőrségi információkhoz, szerkesztőségi pletykákhoz és olyan helyekhez, ahová hivatalos nyomozó nehezebben jutna be. A zsidó lány halála azért válik az ő ügyévé, mert a közönyben felismeri az elhallgatás szándékát. A riporteri nézőpont sajátos tempót ad. Gordon kérdéseket tesz fel, címeket ellenőriz, kávéházak és külvárosi utcák között mozog, majd a különálló beszélgetésekből állít össze mintát. A szerkesztőség, a rendőrség, a gazdasági elit és az alvilág más szabályok szerint kezeli ugyanazt az információt. A nyomozás előrehaladása megmutatja, hogyan válik egy ember halála politikailag kellemetlen adattá. A történelmi közeg a szereplők döntéseiben van jelen. A szélsőjobboldal erősödése, a társadalmi antiszemitizmus és a háború felé tartó Európa fokozza a veszélyt, mégsem írja felül a bűnügyi szálat. Gordon saját korának embere, kapcsolatai, indulatai és korlátozott tudása miatt tévedhet. Ez a közelség tartja távol a későbbi eseményekből visszavetített, kényelmes bizonyosságot. A könyv azoknak kínál erős kezdést, akik várostörténetet és keményebb hangú nyomozást együtt olvasnának. A rejtély önállóan lezárható, a szereplők szakmai és személyes kapcsolatai viszont tovább élnek a ciklusban. Gordon módszere, a szerkesztőségi közeg és Budapest térképe itt kap alapformát; a folytatások egyre közelebb viszik őket a háborúhoz, az ostromhoz és a forradalomhoz. A nyelv és a helyszínek következetessége teszi hihetővé a nyomozást: egy telefonhívás, kávéházi találkozó vagy szerkesztőségi döntés mindig a korszak technikai és társadalmi lehetőségeihez igazodik. Ettől a feszültség a városi mozgásból is épül.