Gályanapló

Miért érdemes?

A feljegyzések hosszú időszak alkotói műhelyét őrzik. Rövid gondolatok, olvasmányjegyzetek és önvizsgálatok váltják egymást, ezért a kötet nem eseménynaplóként halad. Az időt az írás problémái rendezik: miként lehet formát adni a táborok tapasztalatának, hogyan maradhat szabad az alkotó egy diktatúra nyelvében, és mit jelent egy művön éveken át dolgozni úgy, hogy a megjelenés bizonytalan. A napló egyik ereje a művek keletkezésének közelsége. A Sorstalanság, A kudarc és más szövegek motívumai kezdeti kérdésként, félmondatként vagy kemény önkritikaként jelennek meg. Az olvasó döntési helyzeteket lát: egy hang keresését, egy mondat elvetését, egy korábbi elképzelés újrafogalmazását. Ettől az életmű sok próbából kialakuló, folyamatos munkának mutatkozik. Kertész személyes tapasztalatait európai irodalmi és filozófiai olvasmányokkal kapcsolja össze. Thomas Mann, Camus, Kafka és más szerzők vitapartnerekként segítik saját helyzetének pontosítását. A bejegyzésekben az olvasás a szellemi önvédelem része, egyben mérce is. Minden könyv azt a kérdést erősíti, milyen nyelven lehet egyénként beszélni olyan történelemről, amely kész szerepeket oszt az emberre. A töredékes forma miatt a kötetből kisebb egységekben is lehet olvasni, a visszatérő fogalmak mégis fokozatos ívet rajzolnak. Lassú, jegyzetelő olvasót kíván, aki szívesen tér vissza korábbi bejegyzésekhez. A személyesség itt fegyelmezett: a mindennapok csak akkor kerülnek elő, ha az alkotás vagy az önértelmezés részévé válnak. A végére az írás egyszerre mutatkozik tehernek, munkarendnek és annak a térnek, ahol a szerző saját szabadságát újra létrehozhatja. A napló időrendje így belső alkotástörténetté áll össze. A távoli bejegyzések között egy-egy visszatérő szó vagy olvasmány teremt kapcsolatot.