The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere
kortárs szépirodalom
Nastya Kashnikov két és fél évvel egy tragédia után új városba költözik, és eldönti, hogy a múltjáról senkinek nem beszél. A tervét az az egyetlen ember borítja fel, aki ugyanúgy kívül áll mindenen: Josh Bennett tizenhét évesen már minden szerettét elvesztette, és azóta az emberek elkerülik. Nastya nem. Ahogy egyre közelebb engedik magukhoz a másikat, Joshban felmerül a kérdés, hogy megtudja-e valaha, mi történt a lánnyal, és hogy egyáltalán akarja-e tudni.
Miért érdemes?
Nastya zongorista csodagyerek volt, amíg valaki el nem vette tőle — az identitását, a zenéjét, majdnem az életét is. Új városban, új iskolában kezd, feketébe öltözve, némán: két és fél éve senkihez sem szól. Josh Bennett pedig az a fiú, akit mindenki békén hagy, mert mindenkit elveszített, akit szeretett — a neve körül akkora a csend, hogy már senki sem meri megtörni. Katja Millay regénye e két hallgatás lassú egymásra találása.
A könyv a bizalomépítés ritmusáról szól: Nastya éjszakai futásai újra és újra Josh garázsánál érnek véget, ahol a fiú bútorokat készít — és a közös csendekből, apró gesztusokból, később csipkelődő párbeszédekből épül fel valami, amit egyikük sem mer kimondani. A váltott szemszög itt telitalálat: mindkét fejet belülről látjuk, és pont a kimondatlan dolgok feszültsége viszi a történetet.
Amitől a regény kiemelkedik a zsáneréből: senki sem gyógyul meg egyetlen csóktól. A trauma munkája lassú, visszaeséses, dühös — és a könyv ezt végig tiszteletben tartja. Kultikus státusza van az olvasói között, és aki egyszer közel engedi magához, pontosan érti, miért.
A new adult műfaj csendes klasszikusa lett: kevés könyvet adnak ilyen gyakran egymás kezébe az olvasók, jellemzően két szóval — bízz benne. Egyetlen kötet, lezárt történettel; elmélyült olvasásra, őszi-téli estékre való.
Kinek való?
Neked való, ha az érzelmileg súlyosabb new adult vonalat keresed, ahol a románc a gyógyulás történetébe ágyazódik. Ha van türelmed a fokozatosan kibomló múlthoz és a lassan érő kapcsolathoz, itt a műfaj egyik legjobban megírt példáját kapod. Azoknak való, akik a sebek és a helyrejövés hiteles ábrázolását értékelik a nagy gesztusok helyett.
Kinek nem feltétlenül?
Nem feltétlenül neked való most, ha a trauma, az erőszak utóhatása vagy a poszttraumás tünetek ábrázolása megvisel — a könyv ezekből építkezik, végig. A tempó ráérős, Nastya titka sokáig kitart: aki gyors válaszokat és pörgő cselekményt akar, azt frusztrálni fogja. És zsebkendő nélkül ne állj neki a második felének.
Ehhez hasonlót keresel?
Mondd meg, mi tetszett eddig, és személyre szabott ajánlót adunk.
Hasonló könyveket kérek