A betolakodó

Miért érdemes?

A regény több hangból és időbeli eltolásból építi fel a gyanút. Helen nézőpontja a várandósság szorongásait közel hozza, a körülötte megszólaló nők pedig olyan részleteket mutatnak, amelyek átírják az első benyomást. A szerkezet nem hagyja, hogy az olvasó egyetlen megbízható elbeszélő mögé bújjon. A társasági felszín alatt fokozódó fenyegetést rövid váltások és pontosan adagolt hiányok tartják mozgásban. Greenwich Park és a felújítás alatt álló viktoriánus ház nem csupán elegáns háttér. Mindkettő a rend látszatát hordozza, miközben régi rétegeket és eltakart hibákat őriz. A szülésfelkészítő csoport a közösség ígéretével indul, mégis felügyeleti térré válik, ahol a nők figyelik és minősítik egymást. A közelgő anyaság így nem meghitt kulissza; inkább sebezhetőséget és hatalmi különbséget felerősítő állapot. Rachel kiszámíthatatlansága könnyen elvonhatná a figyelmet a régi baráti és családi kötelékekről, a történet igazi feszültsége mégis ezekben rejlik. Helennek azt kell felismernie, hogy a bizalom nem egyenlő a megszokással. A szereplők múltbeli döntései egymás életét is formálták, ezért a titok leleplezése nemcsak bűnügyi kérdés: házasságok, testvéri szövetségek és társadalmi előnyök kerülnek mérlegre. Érdemes úgy olvasni, mint pszichológiai thrillert, amely a csavarok mellett a női kapcsolatok ambivalenciájára figyel. A fenyegetés egyre sűrűbb, mégis a társasági mondatok, a kellemetlen meghívások és a kis határsértések árulkodnak a legtöbbet. Az olvasó számára az a különös öröm, hogy minden új nézőpont egyszerre ad magyarázatot és nyit új kételyt, a végső rendezés pedig korábbi jelenetek jelentését is megváltoztatja.