A medve és a csalogány

Miért érdemes?

Az orosz rengeteg szélén a tél az év nagy részében tart, a hó a házak tetejéig ér — és a tűzhely mellett a gyerekek a dajka meséit hallgatják Fagyról, a kékszemű téli démonról, aki a vigyázatlan lelkekért jön. Vaszja, a földesúr vad, különc kislánya azonban többet lát a meséknél: látja a ház, az udvar és az erdő szellemeit, akiket a család áldozatokkal tisztel — amíg meg nem érkezik az új mostoha, aki buzgó hitével kiirtana minden régi szokást. A szellemek gyengülnek, a termés elmarad, az erdő mélyén pedig valami ősi kezd ébredezni.

Katherine Arden regénye a szláv folklórból építkezik, és az anyagát komolyan veszi: a házimanók, banniki és vodjanojok világa itt hiedelemrendszer — egy közösség túlélési tudása, amelyet az új hit buzgalma bont le, következményekkel. A régi és az új vallás ütközése adja a valódi konfliktust, és ettől a könyv jóval több hangulatos mesénél: a hit, a félelem és a hatalom viszonyáról szól.

Vaszja pedig nagyszerű hősnő: a kor és a környezete engedelmes lánynak szánná, ő viszont lovakkal beszélget, éjjel az erdőt járja, és a maga fejével gondolkodik — az ára pedig egyre nő, ahogy a falu boszorkányt kezd látni benne. A tél démonával való találkozásai a könyv legszebb, leghidegebb fejezetei.

Sűrű, havas, kandalló mellé való olvasmány — trilógia első része, amely önmagában is kerek, de aki megszereti ezt a világot, annak még két tél jár. A folklórból merítő fantasy kedvelőinek az egyik legjobb választás.